Felszínesnek tartanál egy ilyen lányt?

:D:D:DDDDDDDDDd Baaaaszki :D Igen azért igénytelen, mert nem 80ezres szövetkabátot vesz.

Atya Isten.

Divat-, és stílustervezőként kijelenthetem, hogy a ruházkodás minősége nem az árban mutatkozik meg.

Én szigorú költségvetést vezetek, így minden forintról tudok mire költöm.

Most is teljesen szükségszerűen költekeztem. 22.000 forintból vettem 7 gyönyörű ujjatlan blúzt, és egy nadrágot, meg egy cipőt. Tádámm 70%-os leértékelések. Végül elment a fizetésemből több mint 30.000 ft ruházatra, de még így sincs pulcsim.

A mai viszonylatban ez már nem pénz. Igazából nagyon szomorú, hogy sokan nem engedhetik meg maguknak azt sem, hogy évente 4x, ennyit költhessenek magukra. Elkeserítő, hogy ez luxusnak számít.

Úgy tartom, hogy nem azért élek, hogy dolgozzak. Hanem azért dolgozok, hogy éljek. Ez pedig nem egyenlő a megélhetéssel.

Arra törekszem, hogy (nem sorrend)

1. Táplálkozzak kielégítően = amit csak megkívánok.

2. Szórakozzak egyedien. Minden hónapban másképp. (kalandtúrák, kiállítások, koncertek, extrém sportok)

3. Szerezzek maradandó élményeket. (szorosan kapcsolódik a 2. ponthoz, de tovább pl: tetováltatás)

4. Teremtsek. (felújítottam a szobám, rajzolok, írok, ezekhez kellenek az eszközök)

5. Művelődjek. (múzeum, előadások, könyvek)

6. Maradjon hónap végére. (És ezt szoktam fizetés előtt egy nappal elverni szükséges dolgokra. De határozottan ingervásárlás) Ezt át kell majd alakítanom spórolássá.

+ Ezeken felül jönnek a kötelező leadandó költségek.

És tudod mit?! Akárki nyugodtan vethet rám követ. Mert boldog vagyok!