Nők! Ti miért hisztek el csomó hazugságot, amivel a férfiak tömik a fejeteket az ismerkedés kezdeti szakaszában?

Előző:

Az átlag amerikai tudtommal valami hetven körül hazudik per nap. Szerintem az átlag magyar sem különb, max. az arányok miatt.

21: Én csak EGY ember vagyok, és nem találkozom az összes emberrel, csak néhány tucattal beszélek egy héten, és akikkel mélyebb beszélgetéseim voltak életem során, azok száma sem éri el a 300-at.

Szóval én csak a SAJÁT életemről és a saját szubkultúráim alapján nyilatkozhatok - és hát a társadalom nem egységes.

Nyilván aki az ellenkezőjét tapasztalja, annak más a közege, a deviáns rétegbe tartozik és be KELL kalkulálnia, hogy a partnere nem mond igazat, mert az ő szubkultúrájában ez a norma.

Mindenesetre ezek szociológiai meghatározás szerint devianciák, mert a társadalom elítéli és a többségi normától elüt.

21: Még valami erről - szerintem - bulvárkacsáról.

A "világ" "urai" pszichopaták, fegyverük pedig a hazugság. Csak szeretnék elfogadtatni a saját normáikat az emberiséggel, ezért híresztelnek efféléket.

Amint a Kérdező is szeretné elfogadtatni: nem az vét, aki hazudozik, az a béna, aki áldozatul esik, hát nem?!

:D

24: De hát erre a fajta hazugságra ráadásul semmi szükség.

:)

26: Úgy értettem, az anyjával szemben szükségtelen.

Vagy megölné az anyja, ha nem teregetett ki a telefonálás időpontjáig??:) Ha igen, akkor az utóbbit választanám. Számoljon csak le velem egyszer, s mindenkorra, essünk túl rajta, aztán csá!:)

Pedig a hazugság nem deviancia. Minden ember hazudik, kivéve az autistákat, és az asperger szindrómásakat. Már a három éves gyereket is arra dresszírozzuk, hogy nem szabad megmondani az igazat, nem szabad az Ili néninek azt mondani, hogy azért nem adsz neki puszit, mert olyan csúnya, ráncos az arca. Vagy, mekkorát hazudtam a kedvesemnek, amikor elment nyaralni, és azt kívántam, hogy érezze jól magát, aztán mikor hazajött, és elmesélte, hogy milyen jól érezte magát, azt mondtam, hogy örülök neki. Semmi nem volt igaz, hazudtam, mint a vízfolyás, mert nem mondhattam el, hogy baromira fájt, hogy ő jól érezte magát nélkülem, mással, miközben én itthon szenvedtem, mint a kutya, amelyik kilencet kölkedzett. Vesse bárki a szemere, és nevezzen deviánsnak!

És igen, sokkal egyszerűbb a telefonba azt mondani, hogy igen, kiteregettem, mint belemenni egy parttalan vitába. Itt nem a hazugság a probléma, sokkal inkább az, hogy a fiatalasszony nem vívta még ki az autonómiáját az anyjával szemben, egyszer, s mindenkorra, különben fel sem merülne, hogy az anyja azért hívja fel telefonon, hogy megkérdezze, kiteregetett-e már.

Életemben nem jártam még úgy, hogy valaki csak egy strigulának tekintett, sajnos még az alkalmi kapcsolataim is többet akartak tőlem végül.

De úgy gondolom, vagy azért hiszik el sokan a hazugságokat, mert nem tűnnek hazugságnak, vagy mert nagyon el szeretnék hinni és inkább nem figyelnek oda a nyilvánvalóra.