Miért ilyen nehéz párt találni? Ti hogy ismerkedtetek meg a párotokkal? Bővebben lent.

Csak olyanokkal voltam együtt, akikkel az első pillanattól megvolt az összhang. Szimpatikus, jól tudunk beszélgetni, stb.

Kettő ember volt az életemben, aki viszont az első pillantással megégetett, még meg sem szólalt, de már szinte szerelemmel kötődtem hozzá. Az egyik egy nős pasi volt, emiatt az érzések plátóiak maradtak, de éveken át ugyanazt éreztem iránta, főként, ha találkoztunk, kb. évente 2x munkaügyben. Emellett volt egy haldokló kapcsolatom. Az égető érzés akkor múlt el, amikor már nem láttam, munkahelyet váltottam (nem emiatt).

A másik ember, aki megégetett, reggelenként egy útvonalon gyalogoltunk, sokszor láttam. Nem mertem kezdeményezni, soha nem beszéltünk. Túl a haldokló kapcsolaton, próbáltam társkeresőzni, de az is halott ügy volt. Egy csomó szerencsétlen, önbizalomhiányos, stb.

Aztán két év egyedüllét után a gyalogútról ismert pasi szembejött velem az utcán (akkor már régen nem egyfelé vezettek útjaink). Régi haverként összemosolyogtunk, én ráköszöntem, beszélgetni kezdtünk, hogy kit merre sodort az élet. Az égető érzés mit sem változott, ő lett a férjem, 35 éves koromban.

Szóval, no para. Lesz még bőven jó pasi!

Mi már 5 éve ismertük egymást, jó ismerősök voltunk.. Egyszerűen korábban nem úgy alakult. Mindkettőnknek kapcsolata volt és meg se fordult a fejünkben, hogy akár együtt is lehetnénk. Kedveltem, de ennyi, tényleg soha nem jutott eszembe.

Aztán kb egyszerre lettünk szinglik és rám hajtott. Hát mi így jöttünk össze.

Egyébként egyetemen ismerkedtünk meg és ugyanaz volt a társaságunk. Én ilyen utólag becsatlakozott ember voltam tekintve, hogy ők idősebbek nálam. A párommal voltam a legkevésbé baráti kapcsolatban. Ezért írtam, hogy jó ismerősök voltunk. :) Sose beszélgettünk tól sokat.