Emberkék! Csak nekem van ennyire tele a hócipőm a társkeresősdivel?

Nos, akkor röviden összefoglalnám a történetem...

Hosszú szünet után (egy hosszú párkapcsolatból léptem ki, utána évekig nem akartam ismerkedni) kezdtem el társkeresőzni. Kb. fél éven át megismertem szerintem több száz embert, közülük néhány tucattal beszélgettem el érdemben, lett néhány randim is, amiknek különböző okokból nem lett folytatása (vagy ők nem jöttek be, vagy én nekik, vagy az élethelyzetünk nem egyezett).

Közben számtalanszor volt elegem az egészből, mégis újra és újra felvettem a kesztyűt, és próbáltam ismerkedni...

És közben végig ott volt mellettem az, akit valójában kerestem, csak nem vettem észre! Egy közös társaságban, apránként ismertük meg egymást úgy, hogy nem tekintettünk egymásra potenciális társként. Aztán egyszer találkoztunk kettesben, és annyira jól éreztem magam, mint egyetlen randimon sem! A következő találkozónkon összejöttünk, és azóta együtt vagyunk. Életemben nem volt még ilyen jó kapcsolatom.

Mondogatták nekem, hogy nem társkeresőn fogom megismerni a párom, de nem nagyon hittem el, mert hát hol máshol? Utcán sose tudtam ismerkedni, szórakozóhelyen csak rossz tapasztalataim voltak... pedig egész egyszerűen csak körül kellett volna néznem! :) Mindegy, jó volt ez így, utólag már nem bánom, hogy időbe telt, mire kiszúrtuk egymást, mert legalább addigra már alaposan ismertük egymást, sokkal jobb volt ez így!

A lényeg, hogy ne add fel, soha nem lehet tudni, hogy hol fog rád találni a szerelem. Mert egyszer csak úgy jön... én sem hittem benne, kergettem, erőltettem, de úgy nem működött. Viszont amikor eljött az ideje, akkor rám talált. :)

Itt van a kérdező.

[link]

Tetszettem neki...ezért ő is küldte magáról ezt a szart.:D