Más is belefáradt már a társkeresésbe?

Én 35 éves koromig vártam az igazira. Ne add fel. Én már lemondtam a pasikról, két évig egyedül voltam, ültem otthon a kis panelban, aztán mégis jött az igazi, véletlenül futottunk össze. Látásból ismertem, két hónap randizgatás, beszélgetés után lett kapcsolat. Működik, az egy éves évfordulónkon (nemsokára) esküvő és úton a baba.

A múltba visszatekintve, én is sokat tűrtem, ha tudtam volna, hogy felesleges, akkor biztos nem csinálom, hanem inkább jól éreztem volna magam egyedül. Élj, szórakozz, barátkozz, ne erőlködj, ne görcsölj és ne tűrj el szemétkedést.

Én is feladtam 30 f. évesen.

Eddig nem találkoztam olyan nővel aki viszonozta volna a dolgokat,nem csak kapcsolatra értem.

Nyavajognak meg minden aztán amikor van egy olyan aki rendesen bánik velük,azzal úgy bánnak mint ahogy elmondásuk szerint bánt velük eddig minden pasi.

Szóval majd ha bizonyít akkor elhiszem,de nem ismerkedek egy darabig.

Bele. Kb minden randim úgy kezdődött, hogy látszott az adott csajon, hogy unalomból ül ött, mert épp nincs jobb dolga. Így nem is lett belőle folytatás. Amikor meg kijelentette már randi elején, hogy ez csak baráti tali, na az én kedvem akkor ment el.

3 éve magasról sz@rok az egészbe. Nem igen érdekel, hogy lesz e valakim vagy sem. Nem futok 1 lány után sem, nem próbálkozom. Elbeszélgetni elbeszélgetek velük normálisan, nem vagyok flegma vagy bunkó, de kb ennyi.

Én is feladtam. Meguntam olyan szekerek után futni amik sohase vesznek fel. Csak azért, hogy legyen nőm, nem fogok autót venni és szarságokra elhányni pénzt. Inkább másra fordítom a pénzt & időt, olyasmire ami nekem is jó.

A csajozást meg hagyom a 3,14csába.

Ezt akár én is írhattam volna...

Viszont ha nem próbálkozol nem is fog változni, ez alatt nem a görcsös keresgélést értem, ismerkedni, beszélgetni kell, máskülönben nem találod meg. Sajnos ez ilyen.

37/f

Igaz, hogy ha nem "keresgélsz", akkor nehezen találsz.

Viszont nekem az a tapasztalatom, hogy amikor kerestem, akkor marhára nem találtam. Amikor nem érdekelt, akkor találtam. Ráadásul papucsban és játszós ruhában voltam. Köszönőviszonyban voltunk csak előtte (egy busszal jártunk, de soha semmi kontakt nem volt, csak helló-helló), akkor meg úgy kezdtünk el beszélgetni, mint az ezeréves cimbik. Épp a szemetet vittem le.... Na, milyen hasznos volt, azóta már gyerek is úton!

Szóval muszáj nyitott szemmel járni, vannak ám rendes palik, nem szabad feladni. Nem kell félni az egyedülléttől. Én is voltam egyedül, lemondtam már mindenről, aztán 38 évesen mégis anyuka leszek.