Ez már kiégés, vagy egyszerűen bele untam a társkeresésbe?

A vakrandizás sajnos ilyen. Kb 10 vakrandim lehetett életemben, de egyikből sem lett semmi.

Baráti társaságból kell választani, mert akkor nem teljesen zsákbamacska az ismerkedés.

Volt egy pár párkapcsolatom, hol rövidebb, hol hosszabb, hol én szakítottam, hol velem szakítottak.

32 éves vagyok, nem egy bányarém és egyszerűen nincsenek potenciális pasik!

Akadnak épp, de aztán jobban elnézem hogy nem tudok vele mit kezdeni, nincs ami vonz benne.

Nekem pl szükségem van arra hogy lássam a másik szemében hogy érdeklem.

A legutóbbi fél éves kapcsolatom is egy hatalmas csalódás volt. Olyan szépen indult, ... pasi aki abszolút bejött, egyszercsak elkéri a számom, ... randizunk, beszélgetünk ... csók, szex, jól kijöttünk egymással, ... csak nem éreztem a szenvedélyt a részéről és ez rám is rámnyomta a bélyegét, ... a szexet már nem élveztem. Majd rájöttem hogy csak pótlék voltam, ex felejtő, dehogy akart komoly kapcsolatot!Én meg belehabarodtam :/ Óriási csalódás volt, de ezek után meg tudom becsülni a jót.

Nah én abszolút kiégve és beleuntan éreztem magam egy ideig, .. mostmár jobb :)

Csak ugye egy új pasinál jönnek az előítéletek, pedig nem kéne, de akarva-akaratlanul is tartasz attól hogy ugyan az fog történni.

És a sok elcseszett kapcsolat, le tudja rendesen rombolni az ember önbizalmát, és beleun ebbe az egészbe, .. de sosem szabad feladni, én hiszem hogy mindenkinek meg van a párja!.. vhol :) Nehogymár csak én ne találjam meg!!!