Hogyan lehet ezt orvosolni? Vagy csak én vagyok ilyen elesett, belefáradt néha? 24L

Ez önbizalomhiány? vagy mégis mi?

Na tehát. Van rajtam némi felesleg. 168cm/65kg. Néha kapok pl. anyumtól olyan megjegyzést, hogy ez a nadrág nem áll jól, mert kiadja azt, amit nem kellene... Ilyenkor, mint pl. ma is, lesújtva érzem magam. :( Mindentől elmegy a kedvem. Elszáll minden lelki erőm.

Nincs barátom, de udvarló akad. Van egy srác, akivel talán a jövő héten találkozom. Barátféle, vagyis több annál. Az érzés kölcsönös. Viszont ott van bennem, hogy feszengek emiatt is, ha beszélünk. Mert talán őt is zavarja. Sosem tett rá célzást, vagy ilyesmi. De azon agyalok, hogy vajon tuti nem zavarja? Dicsérget, de attól még....:( Volt, hogy közeledett felém testileg, de zavarba jöttem. Neki úgy jött le talán, mintha nem akarnám. Nem akarok feszengeni (van, hogy nem szoktam és minden megy a normális kerékvágásában), de sokszor ott motoszkál bennem a dolog, a gátlás(?).

Van, hogy diétázom. De mostanában nincs erőm hozzá. Nem testi, lelki. Meg jövő hétre nem is tudnék lefogyni...

Nem szeretek panaszkodni, nem is szoktam. Mindent magamban tisztázok (persze van pár nagyon jó barátom/barátnőm, akiknek azért elmondok ezt-azt). De sokszor őrlődöm legbelül. :/

Néha azzal vigasztalom magam, hogy a pasiknak az arc is nagyon fontos. Azzal nincs bajom és ezt másik is mondják, mármint, hogy szép. Formátlan se vagyok, csak na... Mégis lehangolva érzem magam.

Ha arra kerülne a sor (szex), nem is tudom, hogy mi lenne...:/

Mit tegyek, hogy ne legyen ilyen rossz? :(