Nagyon nehéz 40 éves kor körül új életet kezdeni? Sok mindent kell mérlegelni? Vagy egyszerűen csak bele kell vágni. Mondván, hogy "aki mer az nyer"?

Egy munka kapcsán mutattak be bennünket egymásnak….kb. két évvel ezelőtt.

Én akkor túl voltam egy váláson ….két gyerekkel maradtam egyedül…..és volt egy új kapcsolatom, ami nem igazán bizonyult tökéletesnek…de mivel türelmes típus vagyok, megadtam neki az időt, a változás lehetőségét, de sajnos ki kellett mondanom a végét.

Őt ez alatt a kapcsolat alatt ismertem meg. Akkor nem igazán koncentráltam rá mint férfira….nem is mertem volna….hiszen kapcsolatom volt. Személyesen is ismerte az akkori páromat, és …(ahogy több ismerősöm is)….többször hitetlenkedett, hogy hogyan tudok vele együtt lenni, és biztatott, hogy ne legyek olyan kapcsolatban, ami nem igazán jó nekem. A munka kapcsolatunk folyamatosan fennállt, egyszer hívott, hogy menjek el vele szaunázni, mert nagyon feszültnek lát. Természetesen nemet mondtam…de akkor már sejtettem, hogy itt többről lenne szó, mint az én hogylétem. Egy ismételt találkozásunk alkalmával …amikor újra győzködött arról, hogy nem jó nekem az akkori párom mellett…végül is kimondta, hogy …bár ő is kapcsolatban van… szívesen találkozna velem munkán kívül is, hívjam ha úgy gondolom. Természetesen ekkor még nem hívtam, még tartott a kapcsolatom. Addig is tudtam a kapcsolatáról…hogy 17 éve, egy nála sokkal idősebb nővel él együtt. Arra gondoltam, talán ki szeretne lépni, csak az ehhez megfelelőt keresi.

Rá kb. egy évre én kimondtam a kapcsolatom végét. Akárhogy is volt, megviselt azért. Aztán miután kihevertem, gondoltam megkeresem őt, egy próbát megér. Akkorra azt gondoltam, talán már nem is úgy gondolja, hiszen eltelt egy év. Írtam neki. Két nap múlva hívott, megbeszéltünk egy találkozót. Azt mondta nagyon örült az üzenetemnek és alig várta, hogy találkozzunk. Hosszú ideig beszélgettünk, csak úgy mindenféléről. Megnéztük a horoszkópunkat….bár egyikünk sem foglalkozik vele napi szinten, mindketten elismerjük, hogy az általános jellemzések valóban illenek ránk….nem beszélve arról, hogy a párhoroszkóp szerint tökéletesen összeillünk. Aztán felállt, magához húzott, átölelt, és megtörtént az első csók. Nem túl sok, de pár férfi csókolt már eddigi életemben, de ilyen szenvedélyes soha nem volt. Úgy éreztem az eszméletem is elvesztem……Azután minden alkalommal, amikor találkoztunk és csókolóztunk, azokon az éjszakákon egy percet sem tudtam aludni. Úgy éreztem magam, mint egy tini.

Úgy beszéltük meg, hogy …mivel mindketten nagyon elfoglaltak vagyunk, plusz nekem még ott vannak a gyerekek is…én fogom keresni, amikor ráérek….neki viszont teljes titokban kell maradnia. Hívtam többször is, túl sokszor nem sikerült összeegyeztetni a találkozókat és legtöbbször csak fél-egy óra időnk volt. Tisztázni akarta velem, hogy ők 17 éve együtt vannak a párjával, és igazából semmi probléma nincs a kapcsolatukkal. Nem is érti, hogy mi van…de valami biztos van, különben nem lenne most velem. Megértettem. Végül is én sem férjet akartam, gondoltam csak ismerkedjünk és majd alakul valahogy. Bejárt a munkahelyemre, ott csak beszélgetés, csókolózás, szenvedélyes simogatás volt. Kérdezte mikor tudunk már végre kettesben lenni valahol. Közben eltelt már kb. egy hónap. Hívtam, hogy a gyerekeket elviszi az apjuk, egyedül leszek itthon. Hívott is, hogy akkor jönne. El is jutottunk a hálószobáig…nagy volt a szenvedély. De nem történt meg a dolog. Jó…gondoltam biztos nagyon fáradt…sokat vezetett aznap, és nagyon késő volt már. Jött egy következő alkalom. Hívtam, hogy apuka egy hétre elviszi a gyerekeket, ismét egyedül leszek. Jött is…első nap, nem történt semmi különös. Második nap…már az ágyig eljutottunk, de az utolsó pillanatban visszalépett, hogy képtelen rá. Én mondtam neki, hogy ha nem akarja megtenni, ne tegye. Teljesen megértem….én vagyok most könnyebb helyzetben, hiszen nekem nincs elszámolni valóm senkivel. Én sem tudtam volna megtenni addig, amíg kapcsolatban voltam…nem beszélve arról, hogy az én válásom is a férjemtől egy „harmadik” miatt volt….én sem szeretném ezt tenni mással. Azt mondta, hogy nagyon izgul…és, hogy a 17 év az mégiscsak 17 év….és, hogy mondta is nekem, hogy nincs otthon semmi probléma, ami miatt ő eljönne onnét. Azt mondta…„Ő maga sem érti, hogy mi van, miért van most nálam….de az biztos, hogy már az első alkalommal amikor meglátott, volt valami…aztán pedig még jobban megismert. Hogy én nem olyan nő vagyok, akivel csak egyszer megtenné és kész….mert nekem holnap is a szemembe akar nézni.”

Én meg csak hallgattam. Nem tudtam mit válaszolni….ő viszont látszólag is nagyon rosszul érezte magát. Elmesélte még, hogy a volt feleségével nem lett közös gyerekük, ebben a kapcsolatban pedig a nő, a kora miatt már nem vállalt. Itt van ő most 43 évesen, és ha a ezzel nővel (nem tudom pontosan hány éves de sokkal idősebb, már unokái vannak)…is történne valami, neki nem lesz senkije. Nem lesz senki, aki idős korában rányitja az ajtót. Úgy éreztem, a szívem majd megszakad érte, olyan szomorúan mondta. Aztán beszélgettünk még más dolgokról, és elköszönt. Azt ígérte következő nap is hívni fog és lehet, hogy eljön. Nem hívott.

Én meg teljesen „bedepiztem”….három napja bőgök, folyamatosan ő jár az agyamban. Fogalmam sincs mi ez az érzés…mit csináljak? Most keressem…vagy ne keressem? Várjam, hogy ő hívjon?....És ha azt gondolja, hogy nagyon beégett nálam?....pedig én egyáltalán nem csináltam belőle problémát. Szívesen találkoznék vele újra és újra. Szex nélkül is. De azt is szeretném, ha el tudná dönteni mit akar. Nem értem a saját viselkedésemet-érzéseimet sem.

Tudom, hogy nagyon nehéz…főleg ebben a korban már (én 38, ő 43)….a változtatás. Feladni egy eddigi életet egy új miatt. Ott vannak a kétségek…. hogy megérné-e?....jobb lenne-e?....plusz nekem még itt van a két gyerek is, bár már nem kicsik (12, 17) és tényleg nagyon jó gyerekek, de akkor is, hozzájuk is kell alkalmazkodni. Akarnék –e esetleg én is szülni még, ha arra kérne? Sok mindent kell mérlegelni.