Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Társkeresési problémák » Egy csomó nő miért várja el,...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Egy csomó nő miért várja el, hogy küzdjenek értük?

Figyelt kérdés
Miért hiszik egyesek, vagyis inkább sokak magukat annyira értékesnek, hogy értük bizony férfiaknak kell küzdeniük, mint valami trófeáért? Azt gondolják, hogy az értéküket tükrözi, ha rivalizálnak? Számtalanszor hivatkoztak nők, illetve régebben lányok arra, amikor megkérdeztem tőlük, hogy miért nem engem választottak, hogy "mert nem tettél eleget azért, hogy összejöjjünk", meg ehhez hasonlók. Mielőtt a fejemhez vágnák, hogy ez csak az én példám és ne általánosítsak ez alapján, rengeteg ismerősöm és családtagom van ugyan úgy, mint én. Egyszer egy csapat lány esett nekem, miután kijelentettem, hogy nem fogok vért izzadni egyetlen nőért sem, pláne olyanokért akik el is várják. Megkaptam, hogy egy önző, lusta sertés vagyok (ezen én is meglepődtem, mármint a sertésen, én disznóra számítottam) és, hogy jobban is teszem, hogy egyedül maradok, mert ezzel megkímélek egy halom nőt magamtól. Én tudok szeretni és odaadó lenni, sőt kifejezetten nagyra becsülöm a jó társat, nem ez a probléma, voltak működő párkapcsolataim, mondjuk csak kettő, de az, hogy elvárják tőlem, hogy minden lélegzetvételemmel azt bizonyítsam, hogy érdemes vagyok hozzájuk, mint amikor egy porszívóügynök ecseteli, hogy mennyire jó a portékája, na ez nekem sose derogált. Egyszer konkrétan egy visszautasítást követően a fejemhez vágta a csaj, hogy "XY becsült annyira, hogy teperjen értem, ellenben veled...", máskor meg azt kaptam meg, hogy "nem szenteltél elég időt ránk, hogy bízzak így benned?". Ez nem az a férfias büszkeség, hogy én akkor se veszem be az aszpirint, amikor már minden testnyílásomból folyik a vér, mert olyan kemény vagyok, ez pusztán az emberi öntudatom, ami nem igazán szereti, amikor alárendelik valaminek és elvárják tőle, hogy gőzerővel bizonyítsa a rátermettségét olyasvalamiért, aminek jobb esetben nem kellene elvárnia ilyet. Hiába ecseteltem már el ezt tucatszor, hogy nem fogok pincsikutyaként ugrálni senki körül a jutalomfalatért, a reakció erre egyöntetűen mindig az volt, hogy önző vagyok, aki leszarja a másikat.
2015. máj. 22. 10:21
1 2
 11/11 anonim ***** válasza:

Nekem ez a küzdés dolog mindig is fura volt. Mert kezdjük ott, hogy nekem valaki vagy tetszik vagy nem. Nyilván mindenkinek jól esnek az apró figyelmességek, bókok stb, de ha valaki nem jön be az nem jön be, és kész. Ha valaki nem vonz és nem találom vele a közös hangot, hiába hozza le a csillagokat nem fog érdekelni. Ilyenkor a másiknak is jobb, ha nem "teper", hanem tovább áll és keres olyat, aki minden ilyenfajta gesztusát örömmel fogadja.

És itt jön a másik, hogy mikortól küzdés és mikortól zaklatás a dolog? Én egy lusta lány vagyok, nem szeretek játszani, meg kétértelmű utalásokat tenni, nálam a nem az nem, az igen meg igen, az összes többi verzió nekem bonyolult és fárasztó. Épp ezért, ha valaki nálam a "nem" után is próbálkozik, az nem hódít, nem küzd, hanem nyomul. A nyomulás meg kezdetben idegesítő, egy idő után meg egyenesen ijesztő.

A harmadik furcsaság meg a dolog technikai részét érinti, hogy mégis miként "küzd" valaki? Teszem azt, bókol? Oké, ha azt mondja "nagyon csinos vagy meg okos és még kedves is" az tök jól esik meg minden, de valahol evidens is, hiszen ha ocsmánynak, butának és bunkónak tartana akkor nem érdeklődne irántam. Én a bókot nem tartom küzdésnek, inkább csak egy kedves gesztusnak, amihez szerintem még olyan hatalmas vonzalom se kell. (Én is bókolok, nőknek és férfiaknak egyaránt, ha tetszik valami rajtuk/bennük, anélkül hogy bármit is akarnék. Csak mert miért ne?) Vagy ajándékokat ad? Ez is aranyos, de elvárásként feltüntetni, hogy egy fazon, akit csak nem rég ismertem meg, rám költse a pénzét (főleg mondjuk úgy, hogy nincs is neki túl sok) elég nagy bunkóság. A macsó-szerep felvétele meg szintén nem éri meg még a nőnek se, elvégre így kezdettől hazugságra épül az egész viszony, aztán fél év múlva jön a "nem ilyennek ismertelek meg" szöveg... Miért nem lehet az ember egész egyszerűen önmaga? Aztán csak lesz valaki, akinek az is jó.

Szóval ja, én a kérdező mellé állok. Értem nem kell küzdeni, de én sem játszom el senki kedvéért a folyton flörtölő, tüzes femme fatale-t, de még a visszafogott, megmentőre váró királykisasszonyt sem (ha akarnám se tudnám egyiket se.)

2015. máj. 23. 14:24
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!