Hogyan ismerkedjek, ha alapvetően introvertált, visszafogottabb típusú vagyok?

Leírom röviden a kontextust, az az igazság, hogy a társkereséssel küzdő férfiakról szóló sztereotípiák zöme nem igaz rám. Általában fiatalabbnak gondolnak (31 vagyok), többször mondják, hogy kölyökképű vagyok, ami ebben a kontextusban merem remélni, hogy pozitívumot jelent, magas vagyok, rendszeresen sportolok és bőven átlagon felül keresek. Ez utóbbi viszont nem látszik külsőre, mert nem élek nagy lábon, nincs autóm, tömegközlekedem, van egy saját hitelmentes lakásom egy külső kerületben, a többi pénzem nagyrészt ETF-ekben áll. Ezek objektíven nézve mind jó lapok lennének a társkeresési piacon, de általában nem jutok el odáig, hogy kiterítsem őket. Nem értem az ilyen kérdéseket itt az oldalon, hogy milyen fizetés kell a nőknek, tőlem sosem kérdeznek ilyent, én sem reklámozom, ez nem az ismerkedés elején kell kiderüljön szerintem.

Szoktam járni még táncra és az jól is megy, magabiztos vagyok benne és mások visszajelzése is alapján is jól vezetek, szóval ez megint mondjuk egy pluszpont. Társaságba is szoktam járni, viszont ott ismeretlen közegben nem én vagyok a hangadó és témáktól is függ mennyire kapcsolódom be. Ha ilyen semleges, kulturális témákról, utazásról, akár befektetésről esik szó, akkor szívesen, de ha valaki a magánéletét kezdi ecsetelni mások előtt vagy, hogy xy-nal mi történt, az olyan esetekben csendben maradok, nem nagyon tudok mit kezdeni velük, igen, kicsit hiányzik belőlem az a fajta lazaság, hogy bátran meséljek a saját magánéletemről, ezt tabunak gondolom nagyobb körben megosztani. Így viszont az a baj, hogy lassabban ismernek meg csak az emberek és valahogy a mostani világban mindenki gyorsan akar mindent, a legtöbb nő önbizalomhiánynak veszi, ha valaki nem lép gyorsan, nem nagyhangú. Bár igazából, ha kettesben vagyok valakivel nem okoz problémát beszélgetni, de ha látom, hogy hajtanak rá tízen, ami azért elő szokott fordulni, akkor nem próbálom meg túl licitálni a többi jelentkezőt. Igazából ez a baj, hogy mindig azt érzem a proaktív, kockázatvállaló, "ki ha én nem" típusú férfiaknak áll a zászló és mellettük nem rúgok labdába, lehet ez a fő baj igazából.