Mikor éri el a hatását a férfiak kivonulása a társkeresési piacról?

#19

Arra utaltam, hogy amíg az adott férfinak nincs egy kiforrott, érdemi élete (amibe nagyrészt beleszámítanak a hobbik is, mint amilyen a túrázás), amivel valóban elégedett, felesleges párkapcsolatot keresnie, mert ha magával se boldog, hogyan is tudna mással az lenni? Inkább csak lehúzná a saját szintjére.

Kevés kiábrándítóbb dolog van, amikor megkérdezel egy férfit (meg gondolom egy nőt), hogy mivel szeret foglalkozni a szabadidejében, és annyit válaszol, hogy "otthon fekszik, néha gépezik" vagy hogy tanul-e valami újat, és azt mondja "nem, nincs ami érdekelné". Nem azt mondom, hogy legyenek irreális ambíciói, hogy ő egyszerre lesz Oscar-díjas színész, professzor a Harvard-on és Észtország miniszterlenökre, de annyi ember él, aki "csak úgy elvan", és abban a tévhitben él, hogyha lenne egy párja, akkor majd ő kirángatná ebből az állapotból, holott nem. Vagy egyszerűen ráakaszkodna vagy lehúzná magával. Szerintem érthető, hogy miért kerülik mind a nők, mind a férfiak az ilyesmit.

Bármilyen hobbi által meg lehet ismerni új embereket és nem is kell feltétlenül egy párkapcsolatra gondolni. Meglepő, hogy mennyi férfinak nincs egy barátja se, viszont ha eljárna egy számára kedves érdeklődéshez illő csoportba, ott találkozna hasonló gondolkozású és érdeklődésű emberekkel, így a szociális hálója is szélesülne. Nagyobb eséllyel tenne szert új barátokra vagy akár egy társra is. Ennyiről van szó, nem kell ennél többet beleképzelni a dologba.

Igen, valamennyire a külső is beleszámít a dologba. Természetes, hogy mind a nők, mind a férfiak olyan partnerre vágynak, aki vonzza őket. Ez a jó szexuális élet egyik alapja, ami pedig a jó párkapcsolat egyik alapja. Itt is kell az önismeret és önfejlesztés. Kellően igényes vagy-e, ápolod-e a bőrödet, mi a te öltözködési stílusod (nem, nem a márkákra gondolok), milyen frizura áll jó, jó formában vagy-e (nem, nem kell Jason Momoa-ává kigyúrnod magadat), ilyesmik. Tetszik vagy sem, ebbe is energiát kell fektetni.

25/N

"Nem akarlak elkeseríteni nagyon kérdező de amíg világ a világ, addig a nők fognak válogatni. "

Menzás Marika néni szerintem nem így gondolja.

"Amúgy a te biológiai ismereteid és saját élettapasztalatod szerinted nem nem (lenne) nagyobb kihívás egy férfinak heteket, hónapokat, adott esetben éveket kibírnia szex és maszturbáció nélkül, mint egy nőnek?"

Pont ez a lényeg, semmit nem kell kibírni akkor sem, ha nincs társad. Soha nem voltak olyan jó pótmegoldások, mint manapság.

Azzal én sem értek egyet, hogy csak a nőt válogatnak mert a férfiak is megteszik szintúgy.

De a különbség az, hogy vannak férfiak akiknek mindegy mert jóformán minden nőt belikeolnak, ráírnak, bejelölik míg a nők a sok próbálkozó közül válogat.

Azoknak a férfiaknak kéne változtatni és akkor talán valamit változna a helyzet társkereső oldalakon.

"De a különbség az, hogy vannak férfiak akiknek mindegy mert jóformán minden nőt belikeolnak, ráírnak, bejelölik míg a nők a sok próbálkozó közül válogat."

Nőknél is van, akinek minden mindegy, csak nők részéről nem elfogadott nyíltan teperni. Két kedves szót szólsz hozzá, és már hozzád is menne feleségül.

"Pont ez a lényeg, semmit nem kell kibírni akkor sem, ha nincs társad. Soha nem voltak olyan jó pótmegoldások, mint manapság."

Rendben, de ez a nőkre is épp úgy érvényes.

Nem arról folyt a vita egy hozzászólás kapcsán, hogy ki lehet-e bírni huzamosabb ideig párkapcsolat és szex nélkül, hanem arról, hogy - pusztán hormonális okokból - melyik nemnél nagyobb hajtóerő és mozgatórugó a szexuális vágy.

#9:

Így igaz, lassan a nők is fogyatkoznak, a normálisak. Már csak azok maradnak, akik még jobban kiégetik egymást, aztán, ha abból még gyerek is lesz, isten irgalmazz.

Én is cölibátusban vagyok, a legtöbbünk már ezt választja, értem ezt úgy, hogy a nők és férfiak is. Remény már nem igazán van sajnos.

De örülök, hogy téged még nem sikerült teljes mértékben kiégetni és már vége a cölibátusos éveknek. Azt hiszem én még jó ideig gyakorlom majd! XD

#14:

Sajnos van okunk egymásra gyűlölködni. Mára már kiégettük egymást és rengeteg a lelki sérült. A gyerekkorunkkal hozzuk magunkkal, a társkereséssel/ismerkedéssel ez csak mélyebb sebeket ejt, csak tetézzük a bajt. A normálisabbja visszavonul, ha néha néha be is esik nála valaki, egy idő után ott is rájön, csak erősíti az elhatározását, jobb egyedül.

"A normálisabbja visszavonul, ha néha néha be is esik nála valaki, egy idő után ott is rájön, csak erősíti az elhatározását, jobb egyedül."

A normálisabbja felismeri, hogy egy élete van és szar ügy végig a régi sebeit nyalogatni, szóval ha bántás is érte, tesz érte, hogy kimelózza a sérelmeket.

#8:

Lassan szerintem nincs, olyan ember, akinek ne lenne rá szüksége. Sokunkra ráférne az önismeret, önfejlesztés.

Valamilyen szinten most mindkettőtökkel egyetértek. 8-as, sokakat foglalkoztat a kérdés, mi megy manapság társkeresés téren. Mert ez nagyon nagy probléma, és amíg érdemben nem beszélünk a problémáról, addig javulás sem lesz. Kérdező, ne kattogj mindig ezen, van hogy én is elmélázgatok az élet dolgain, de olyan kevés vagyok én, hogy változtatni tudjak rajta. Az utobbi időben engedem el a dolgokat, jól nem vagyok, de jobban igen, és már ez is számít. Azért remélem, kapsz majd egy-két bátorító/vigasztaló hozzászólást. :)

#28: (az enyémre válaszoltál)

Ebben is igazad van, de ahhoz is idő és elvonulás kell. És ettől még ugyanúgy nem biztos, hogy beesik a nagy Ő.