Az incelek azért váltak incellé mert nem kellettek a nőknek vagy azért nem kellenek a nőknek mert incelek?

Nem tudom, olvasgatsz-e incel sztorikat, de a többségük NEM próbálkozik senkinél. Csak online élnek, és mások sztorijaiból ismerik meg a nőket. A többségük a "baaszd meg a fűnyíródat" élő megnyilvánulásai. Sokaknak sima barátai sincsenek.

Ha pedig ex-incel sztorikat olvasol, ott többször leírják, hogy azt hitték mindig, elég normálisan viselkedni, és a legszebb lányokat fogják megkapni, és azért hitték ezt, mert >filmekben ezt látták<.

És úgy gyógyultak ki az incelségből, hogy elkezdtek simán barátkozni nőkkel, rájöttek, hogy ugyanolyan emberek, mint ők, nem kell velük máshogy viselkedni vagy beszélni.

Redditen keress rá ex-incel kifejezésre, szerintem nagyon tanulságos, és nagyon jó látni, amikor valaki képes egy ilyen mérgező gondolkodásból kilépni.

Hát én teljesen normális és magabiztos voltam az elején, aztán valahogy az összes kiszemelt lepattintott, mert magas pasit akartak.

Én meg nem nőttem elég magasra, ez a főbenjáró bűnöm a kedves, értelmes nők szerint.

Részemről ez a sztori lényege.

shortcel165

15#

Sehol sem írtam ilyet, hazug troll vagy, aki kelti itt a feszültséget.

1. Régebben egészen jól néztem ki, de félénk voltam, nem kezdeményeztem senkinél, nem is igazán "tetszett" úgy senki. Voltak csajok akik bejöttek nyilván, de csak külsőre, amúgy tudtam, hogy totál más körökben mozgunk, szóval semmi esélyem nem lenne, meg furcsán is jönne ki a dolog. Főleg ha mondjuk osztálytárs az illető. Márpedig nekem ez volt, de nyitni soha nem mertem. (később amúgy megtudtam hogy én is bejöttem, legalábbis külsőre a csajnak).

2. Ezzel szemben viszont én olyan nőknek tetszettem akik nekem abszolút nem. Belsőre még volt köztük aki csak-csak, de külsőre szinte egyik sem. Ezek a nők kezdeményeztek nálam általában, én pedig hamar kialakítottam egy olyan "védelmező mechanizmust", hogy hogyan tudom őket lerázni finoman és úgy, hogy ne kelljen egyértelmű visszautasítást adnom, ne menjen "híre" a dolognak. Ugye itt is a probléma az volt, hogy főként ismerősi körben voltak ezek a csajok.

3. Egy idő után totál hozzászoktam ezekhez a dolgokhoz, ha nagy ritkán mertem lépni a magam béna módján olyan felé aki tetszett, akkor soha nem volt sikerem, még minimális sem, viszont az automatikus "menekülő üzemmód" megmaradt. Emiatt nagyon lemaradtam az életben csajozás téren, csak későn találkoztam egy olyan lánnyal aki külsőre is bejött azért, úgy gondoltam össze is illenénk és ráadásul ő nagyon velem akart lenni, legalábbis ezt gondoltam akkor. Ő lett az első és máig (talán örökre) utolsó barátnőm, vele smároltam először életemben és vele is vesztettem el.

Aztán miközben együtt voltunk a külsöm elkezdett rohamosan leromlani, és ő is egyre jobban elhidegült tőlem, míg végül megcsalt és kidobott.

Utána már esélyem nem volt és most sincs. Szar szocializáció, csajozási tapasztalat abszolút hiánya, ismerkedésre képtelen vagyok, láthatatlan és érdektelen vagyok a nők számára, ráadásul már a korábbi viszonylagos normális/jó külsőm is odalett.

Utólag amúgy sok olyan lehetőséget bánok, amelyet elszalasztottam a saját bénaságommal és a másoknak való megfelelési kényszeremnek. Szóval az is közrejátszott, hogy bizonyos csajt mondjuk "cikinek" gondolták, pedig egyébként normális volt és külsőre sem volt vele gond, szóval a baráti társaságomból nem akartam kiközösítve lenni emiatt. Nyilván utólag belegondolva nem lettem volna, csak akkor még nem így éreztem.