Van ellenszer, kiút erre a megkeseredésre? Volt más hasonlóban? Panaszkodjatok.

Pár éve kisebb-nagyobb megszakításokkal próbálkozok párt találni online társkeresőkön. Ezalatt a 2-3 év alatt nem volt túl sok férfi, sztem a 20-at nem éri el a számuk, idén is kb. max 6 volt. Akik meg megfogtak ezalatt a pár év alatt az 2 srác volt, egyikkel egy elhúzódó toxic se vele se nélküle lett, amiben az önbizalmamat porig törték meg csak használtak majdnem (nyáron került pont a végére, még mindig próbálom visszanyerni a mosolygós magamat), meg egy másik srác volt, aki ráébresztett arra, hogy vannak férfiak, akik törődőek és proaktívak ismerkedés során, de legutóbb összefutottunk és elbizonytalanodtam, hogy lehet csak a szexért bánt velem jól.Lehet velem van a gond, hogy a negatívat keresem ebben is már...

Perpill ha végig veszem az eddigi férfiakat, akikkel ismerkedtem nem nagyon tudok már egy férfit sem mondani, aki jót okozott volna,több a negatív és semleges, mint a jó. Azon a ponton vagyok hónapok óta, hogy undorom van a férfiaktól, és hibáztatom őket. Úgy érzem, mintha femcel lennék. Ennek kontrájára meg sok férfival dolgozom együtt és velük teljesen más véleménnyel vagyok. Persze házi nyúlra nem lövök mentalitással tekintek rájuk. De azt érzem, hogy belekeseredtem az online ismerkedésbe és undorodom van az összes férfitól, akivel lehetne bármi is. Emellett magamban is keresem már a hibát, vagy a külsőm ronda/átlagos vagy a személyiségem romlott/átlagos. Ott tartok napok óta, hogy lehet nem is vagyok alkalmas egy párkapcsolatra, nem találnák olyan személyt, akivel valami kölcsönös dolog ki is tudna alakulni.

Emellett már munkahelyen is megkaptam bátorításnak, hogy mi a francért pazarlom az energiámat arra, hogy ezeknek a férfiaknak bizonygatom magamat, mikor munkában mindenki ismer és kedvelnek is és sokkal több sikerem lenne. Ettől még szánalmasabban érzem magamat őszintén.

Belefáradtam, hogy azt kell lesnem, hogy mikor használ ki a másik vagy mikor kéne valamit lezárni, mert nincs semmi. De a sok erőltetett randiból is elegem van meg a meglepetés furcsaságokból, 'nárci vagyok', 'autista vagyok lehet', alkesz tendenciák, stb. Hányingerem van a férfiak többségéből meg ebből a kényszer ismerkedésből. Persze más opciót nem látok, 27 vagyok szeretnék egyszer családot alapítani, munkahelyen nem akarok kockáztatni, ezenkívül nincs baráti körben lehetőség. Tudom az online ismerkedés a sok szenvedéssel jár, de alapvetően ezt élvezni kellene 20-on évesen.

Hozzáteszem a fentebbiekhez, hogy a se vele se nélküle után alaposan átgondoltam, hogy ott mi volt az én oldalamról a hiba. Egyszer próbáltam utána komolyabban ismerkedni, ami oda jutott hogy csak erőltettem a nagy semmit és emiatt frusztrált lettem. Valószínű csak meg akartak fektetni, csak az effort is nulla volt ebben.

Elegem van az egészből. Lehet ott van a hiba hogy a lelki társamat keresem, valami idillit és nem létezik ilyesmi. Bár ha valami nem majdnem tökéletesen indul annak mi értelme van? A férfiak túlnyomó többsége semmi kötődésre nem vágyik csak d-gni akar aztán ebből várnak párkapcsot, vagy olyan nőt keres, aki kb. tökéletes, de legtöbbször nem is tudják mit keresnek. Amilyen középkategóriás nő vagyok lehetetlen ezeknek megfelelni. Szóljatok meg nyugodtan, de lehet csak szerencsétlen vagyok ismerkedés terén. Irigy vagyok azokra, akiknek állandóan könnyen összejön a párkapcsolat.

Mindenek mellé kiegészítő infó, hogy még nem volt párkapcsolatom, volt akiknek megtetszettem ismerősi körökből, de nem volt meg a fizikális vonzalom vagy a szikra részemről.

Sajnálom ezt a terjedelmes odahányást. Van más is aki így érez vagy érzett így? Annyira utálom most magamat is, hogy ennyi negatív érzés gyűlt össze bennem. Többek között emiatt is tartok szünetet az ismerkedésben, ez felvállalhatatlan és taszító. Nagyon negatív vagyok, nem tudom eldönteni, hogy velem van e gond már, mert ha velem, akkor változtatni kellene, mert így nem jutok egyről a kettőre. De ha ez valami ismerkedős fertő, akkor meg szeretnék újra bizakodni és optimistább lenni, mint régebben.

Lassan elérhetetlennek érzem, hogy kölcsönös szerelemre találjak. Keserű ez az élet. Sokkal jobb volt, mikor meg voltam egyedül, most is igazából jobb a sok nyűglődés nélkül, amit az ismerkedések okoztak. De mindeközben nagyon szeretnék egy férfit, akivel egy közös jövőt lehetne építeni, akivel egymásért lennénk. Idősebb ismerősi körökben látok több jó párkapcsolati példát.