Idegen nőt miért nem mernek sokan leszólítani?

"Nem olyan a világ" - van benne igazság, de ehyben milyen furcsa is erre hivatkoznunk, miközben ezt a világot mi magunk alakítjuk...

F

1. Nem mindenkinek van elég önbizalma ahhoz / túl félős ahhoz, hogy vadidegen emberekkel görcsmentesen beszéljen, illetve hogy kulturáltan tudja viselni a visszautasítást. Van olyan is, aki nagyon durván introvertált és csak olyannal tud beszélni, akit már megszokott egy közösségben.

2. Sokszor az az eset, hogy már előre eldöntötte, hogy az a nő túl jó hozzá képest, és vissza fogja utasítani, ő meg "nem megy házhoz a pofonért".

3. Manapság egyre kevesebb nő fogadja jól a vadidegen általi leszólításokat stílustól és külsőtől függetlenül, vagy mert félnek a rémsztorik miatt (ismeretlen emberrel elmegy, aztán megerőszakolják-megölik, tettlegességig fajul egy visszautasítás stb.), vagy mert túl sok a rossz tapasztalatuk (suttyó próbálkozások, visszautasításra kapott csapkodás és undorító fröcsögés stb)... ez meg azt is generálja, hogy a normálisabb férfiak inkább nem kezdeményeznek már így, mert nem akarják, hogy egy kalap alá vegyék őket a bunkókkal, és egyre inkább csak a suttyó bunkók azok, akik bepróbálkoznak idegenknél ismeretlenül.

Mi a minap szólítottunk le egy három fős lánytársaságot az egyik helyi bárban. Némi vicceskedő szóváltás után megkérdeztük hogy leülhetünk-e.

Azt mondták jó.

Elkezdtünk beszélgetni egymásról könnyebb témákról stb. Bár nekünk alapjáraton szimpik voltak, a végefele éreztük, hogy nem vagyunk nyerők náluk. Ez abból is megnyilvánult, hogy rákérdeztünk a kontaktra és egy nem a legegyértelműbb, de azért érezhető nem-et mondtak.

Kérdés: volt-e evvel bármi gond? Nem hitték azt hogy erőszakolók vagyunk. Nem voltunk alpári bunkók. Egy konkrét ismerkedési szándék nyilvánult meg, amire ők egy korrekt nem-et mondtak összességében. Nyilván ez valamelyest kellemetlen volt mindenki számára.

De ha túltapintatosak vagyunk akkor szépen elsétálunk mellettük, és esélyt sem adunk semminek.