Mit csináljak akkor, ha én is vágyom a szerelemre,de egyszerűen annyira frusztrál engem a mai tizen, huszonéves lányok nagyrészre, hogy az kimondhatatlan?

Itt vagyok 21 évesen, többször próbáltam ismerkedni, elmentem randikra, de egyszerűen annyira látják bennem a passzív agressziót, hogy ott is hagytak, valamennyire érthető módon.

Számomra nagyon kiábrándító az, hogy egyszerűen csak sablontémákról tudnak beszélgetni, általánosságban nincsen meg az széles látó kör, ami egy fiatal felnőtt embertől elvárható lenne, teljes passzivitást vettem rajtuk észre, hanyagságot, és az életszemléletük leginkább az anyagiasságra van kihegyezve, holott a legtöbb még a szüleivel él.

Egyszerűen meguntam a játszámkat, a hatalmi játékokat, és a küzdj értem, de én semmit nem nyújtok effektust. Ez számomra azért rohadt zavaró, mert azért ott van bennem, hogy kéne egy pár.

Idősebb nő ismerősöm akad bőven, de velük nincsen meg a kölcsönös vonzalom sem egyrészt, másrészt már családjuk van, gyerekeik.

Illetve őket nem szexuális, vagy romantikus vonzalmi téren tudom elképzelni, hanem inkább másfajta csodálatot érzek, hogy nagyon sok témakörben, aktualitásban tudunk elmélkedni, azonosulni, de nagyon nehéz.

Nyilván, bennem is van hiba, de nem térek napirendre efölött, ti mit javasoltok?