Mai világban miért ennyire nehéz viszonzott, őszinte szerelmet találni huszonéves korban?

Ami nem létezik az nem található meg.

Később is csak azért "találnak rá" sokan, mert ráfogják egy közepes kapcsolatra, vagy felülkerekedik a logika és választanak egy valóban hozzájuk illő embert. Az se szerelem, inkább csak megállapodás.

Azért, mert ritka. Ritka, hogy valakik tényleg a valós énjüket mutatják meg egymásnak. Mégritkább, hogy hasonlóak az igények, a tervek a jövőre nézve.

Szerelmet keresve pedig az ember képes megalkudni a boldogság reményében. Nem jó ez, nem jó az, majd jobb lesz.... Nem lesz.

28 éves koromra találtam meg a valódi szerelmet az egyik tinikori szerelmem személyében, teljesen véletlenül és váratlanul. Rájöttem, hogy nem a lila ködtől lesz csodálatos egy kapcsolat és végre életemben először elhiszem, hogy valaki önmagamért szeret.