Miért van az, hogy csak a normálisokhoz nem ragaszkodnak az emberek?

Miért azokkal az emberekkel foglalkozol, akik benne maradnak ilyen kapcsolatban? Ugyanazt csinálod, amire panaszkodsz. Nem normális emberek figyelmére vágysz.

Mert nincs önbecsülésük, hasonló közegből jöttek. Másképp gondolom, vagyis remélem, hogy esélyt nem kapna olyan személy, vagy egykettőre lepattintaná szerelem ide-oda.

Csak azok az emberek ragadzkodnak nem normális emberekhez akik maguk is sérültek valamilyen szinten. Egy lelkileg normális ember, csak egy normális emberrel fog összeállni, mégpedig azért, mert tisztában van önmagával, nincs önbizalomhiánya se semmi hasonló.

A sémakémia mellett szerintem van még bennük egy baromi addiktív tényező. Mégpedig a kiszámíthatatlanság. És erre sajnos nagyon is rá lehet függeni, olyan mint a szerencsejáték. Főleg akinek hajlama is van rá, mert ilyen családi háttérből származott, hogy nem stabilak a szülői, hanem ugyanígy viselkedtek. Egyszerűen addiktív ez az egész, és ugyanezt a hullámzást keresik másban is, az intenzív érzelmekkel. Jót és rosszat egyaránt, a lényeg az intenzitás és kiszámíthatatlanság. És mint a majmok, csak húzogatják a kart újra és újra, hátha most is majd beadja a hatalmas örömöt és elégedettséget, extázist random. Csak ez hasonló mint bizonyos fajta drogok is, teljesen tönkre tudnak tenni ha ebben élsz túl sokáig. És a többségnek sajnos tényleg nem divat az, hogy magán dolgozzon. Inkább belefut tizedjére is ugyanabba, csak mert őt az vonzza. Igaz, van aki emellett még panaszkodni is szeret, meg sajnáltatni magát. Szóval még az is egy újabb tényező a többi felsorolt mellett.