Annyira vágyom a szerelemre, de hogy legyen párkapcsolatom?

Még fiatal vagy nagyon! :)

A helyedben az egyetemen próbálnék ismerkedni, eljárni programokra, táborba, ilyesmik.

Én is pont ugyanígy vagyok. Szívesen beszélgetnék veled de sajnos 9 évvel fiatalabb vagy nálam. :(

Bár annyi biztos hogy így is egy privát cunamit fogsz kapni egy ilyen kérdés után.. :)

Pedig azt mondják az egyetemi évek az ereszd el a hajam meg barátok kapcsolatok tönkelege megy.

Az egyetem után üt be csak a crack meg magány.

WTF? Egyetemre jársz, ott vannak az évfolyamtársaid, az egyetemi bulik és online akarsz ismerkedni??? :o

A soraidból az jön le, hogy érzelemfüggő vagy. Ha "csak legyen valakim aki szeret" alapon ugrassz bele egy kapcsolatba nem pedig valódi érzések alapján abból sosem sül ki túl sok jó...

A legfőbb probléma az, hogy naiv és türelmetlen vagy. Mindent elsőre akarsz, azonnal, és minden legyen olyan, mint a tündérmesékben.

Egy normális kapcsolat az esetek 99,9%-ában nem első próbálkozásra sikerül. Ismerkedni kell, és szelektálni. Kritikusnak kell lenni, de nem elutasítónak és felületesnek. A két leggyakoribb hiba, amit sokan, de leginkább a párkapcsolatban tapasztalatlanok elkövetnek, hogy vagy jelentéktelen dolgok miatt is elutasítanak valakit, vagy pont ellenkezőleg: annak ellenére is kitartanak valaki mellett, hogy a legalapvetőbb módon sem passzol hozzájuk. Egyik végletbe sem szabad beleesni! Gyakori, hogy olyan szempontok miatt utasítanak el valakit, ami igazából tök lényegtelen lenne. Más zenét szeret, más a stílusa, stb. Sok olyat láttam, vagy sok olyanról hallottam már, ahol igazából tök jó pár lettek volna, de valami nevetséges apróság miatt mégsem jöttek össze. Tudok olyanról is, ahol az volt a kizáró ok, hogy másfajta telefonja van, meg olyanról is, ahol nem tiktokozott a srác, és ezért lett elutasítva. De az kimondottan gyakori, legalábbis a tágabb ismerősi körben többször is előfordult, hogy azért nem jöttek össze, mert más zenét hallgattak. Tiszta agybaj.

Aztán vannak olyan tényezők, amiket sokan szintén szeretnek felnagyítani. "Nem jövök össze vele, mert távol lakik." És kiderül, hogy a "távol" az 20 percre van vonattal... Persze, nyilván, az ideális az lenne, ha a szomszédban lakna, meg természetesen mindenkinek saját joga eldönteni, hogy mekkora macerát, időt, és pénzt vállal be egy-egy találkozóért (bár szerintem tanulók/egyetemisták esetén a 2000 forintos országbérletek idejében az utazás költségével előhozakodni igen csak kifogásszagú dolog), és nyilván mindenkinek a saját joga eldönteni, hogy egy adott távolság belefér-e még, de úgy gondolom, amikor ilyen nevetséges pártízperces időkről beszélünk, abból hülyeség problémát csinálni. (Most őszintén: mennyire lehet "szerelmes" az, akinek nem ér meg a másik fél óra utazást?)

Hasonló dolog például az életkor kérdése is. És nyilván nem arról van szó, hogy ha mondjuk valakinek az tényleg taszító, mert akkor értelemszerűen nemet kell mondani. De ezen a téren is elég sok olyat láttam, hogy egyébként ideális kapcsolat lehetett volna, ahogy mondani szokás, vibrált köztük a levegő, "ezer százalékos összhang" volt, de mégsem jöttek össze, mert... "a lány fél évvel idősebb, és az milyen már..." vagy "mert 3 évvel fiatalabb a lány, és az fúúj, nem vagyok én pedofil". Nyilván nem azt mondom, hogy most kötelező összejönni egy 60 évvel idősebbel, vagy egy 14. életévét épp csak betöltöttel, hanem azt, hogy ne ez legyen a szempont. Jól érzik magukat egymással? Szeretik egymást? Megvan a szükséges összhang? Hasonlóak az elképzeléseik, céljaik, értékrendjük? Tetszenek egymásnak? Akkor ne a születési dátum döntsön már basszus...

Ugyanakkor a másik véglet sem jó, amikor a legegyértelműbb intő jelek ellenére is a végsőkig kitartanak a másik mellett, mert

- "ő az első szerelmem, (és ezért hagyom, hadd alázzon meg, és keserítse meg évekig az életemet)",

- "néha azért jól is érzem magam mellette, (kivéve az időnk 80%-át, amikor nem)"

stb, stb.

Ha valami nem működik, akkor azt nem szabad erőltetni. Sokan itt szúrják el. Találnak valakit, aki egyébként egyáltalán nem alkalmas - hozzájuk legalábbis - társnak, de összejönnek, és mivel összejöttek, már semmiképp nem dobnák el őt, akkor sem, ha szenvednek mellette. (Aztán persze ennek szokott lenni a következménye az, hogy a következő jelöltre vetítik ki minden itt szerzett frusztrációikat, ami hadd ne mondjam, hatalmas hiba.)

Szóval ha valami nem megy, vagy ha olyan az illető, akiben nem tudnál 100%-ig megbízni, és nincsenek meg benne azok, amik neked egy párkapcsolathoz alapvetőek, akkor tilos neki esélyt adni. Ha meg valaki iránt megvan a szimpátia, és jó társ lehetne, akkor meg nem a kifogásokat kell keresni, és nem szabad minden irreleváns apróságba belekötni.

"Ezek után nem is próbálkoztam többet online ismerkedni."

És ugye ha életed első húslevese nem sikerül, akkor soha az életben nem fogsz húslevest főzni? Ha az egyetemen egy vizsgád elsőre nem sikerül, akkor ugye soha többé nem is mész vizsgázni, és ott is hagyod az egyetemet?

Bocsi, de ez a legbutább hozzáállás. Egyszer valami nem jön össze, és hagyni a fenébe. Ne haragudj, de azért egy egyetemistától érettebb gondolkodást várnánk. ;-)

Félreértés ne essék, nem akarok erőltetni semmit, és például én a Tinderre soha nem regisztrálnék, de maga ez az elv, hogy egyszer nem jött el valaki, és akkor fúj, többé nem is ismerkedek online... Ennyi erővel face-to-face sem ismerkedhetnél, hiszen abból már két csalódásod is van...

Ismerkedni nagyon nehéz, mert emberek vagyunk, és az ember egy bonyolult lény. Az meg pláne nehéz, hogy megtaláljuk a társunkat!

A legfontosabb hogy ne feszülj rá a dologra.

Mivel töltöd a szabadidődet?