Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Meddig érdemes várni egy férfira?
Egy ideje közelebb kerültünk egymáshoz az egyik kollégámmal. Én 23 éves vagyok, ő 25. Egész sokat beszélgetünk napközben, munkáról, illetve személyes dolgokról is.
Még nem mondtuk ki egymásnak, de érzem, hogy én sem vagyok közömbös számára. Amikor egyszerre végzünk a műszakban akkor néha megkérdezi, h elvihet-e egy darabig az autójával, ha nem kérdezi, akkor én kérdezem meg. Ilyenkor út közben ,,véletlenül" elfelejt lehajtani ott ahol kellene, hogy inkább a hosszabb úton menjünk. Közben meg is jegyzi játékos hangon, h ,,elfelejtett" lekanyarodni és ilyenkor el is szokott pirulni. Próbáltam vele útközben beszélgetni, érdeklődni iránta.
Én munkaidőben próbálok a közelébe kerülni, mindenféle indokkal odamenni hozzá, szóba elegyedni vele, persze nem túl nyomulósan. Napközben is egész sokszor nézzük egymást, vagy kapjuk rajta egymást azon, hogy egymást nézzük. Szerintem mindkettőnknek nyilvánvaló, hogy tetszünk egymásnak. Már egy-két kollegánk is gyanakszik. Mégsem történik semmi.
Persze én is odamehetnék hozzá, hogy elhívjam valahova, de úgy örülnék neki, ha egyszer nem nekem kellene kezdeményeznem. Idáig 2 fiúval volt kapcsolatom, mindkettőnél nekem kellett kezdeményeznem. Pedig szerintem nyilvánvaló, hogy ezek után nem utasítanám vissza, ha elhívna valahova. Hogyan tudnám jobban rávezetni? Vagy ha ezek után nem lép akkor már nem érdemes próbálkoznom?
#12-es
Igen, tud róla, hogy már nem vagyunk együtt.
14
Sajnos én is ezzel a véleménnyel vagyok.
Vagy nem tetszel neki, csak barátként.
Vagy amúgy van valakije vagy más kiszemeltje.
Vagy vele van valami probléma: önbizalomhiány, komplexus, szexuális zavar.
Egyik se egy jó változat.
Megoldásként szerintem próbálj ismerkedni másokkal. :)
15-össel értek egyet.
Én hányszor voltam ilyen helyzetben! Aztán mindig kiderült, hogy van valakije.
Vagy amikor szakítottam a pasimmal, és szabad lett volna a pálya, akkor mindig menekülőre fogták.
Jó kérdés, hogy miért nem akar semmit tőled, de nem akar semmit. Lehet, hogy csak simán jól esik neki a "rajongásod". Vagy csak havernak tekint, nem akar munkahelyi kapcsolatot.
Aztán volt egy olyan srác is, akit én ugyan nem hívtam el, de másik lány igen. Párszor találkoztak, de nem ment vele semmire, valószínűleg volt valami "baja" a srácnak. Kb. az egész kolesz erről pletykált. Még jó, hogy nem én voltam abban a helyzetben.
Szerintem is ismerkedj másokkal, én biztos nem kérnék randit. Te eléggé kinyilvánítottad, hogy tetszik neked, most nála van a labda. Ha esetleg te hívod el, és elutasít, akkor hogy jársz be mostantól dolgozni? Nagyon ciki lenne.
16
Igen, én is sokszor jártam már így...
Bőven volt otthon barátnő.
Vagy tényleg volt valami "baja", amiatt nem lépett úgy.
Simán lehet az is viszont, (félénk férfiként írom) hogy neki egyáltalán nem olyan egyértelmű minden mint neked. Ha van benne egy kis önbizalomhiány, (ahogy bennem is) akkor minden apró részletből azt ragadja ki, hogy te mégsem úgy nézel rá mint potenciális jelölt. Magyarul, azt súlykolja magába, hogy félreértem, én biztos nem lennék neki jó, az exe sokkal jobb pasi volt mint én, inkább nem próbálkozok be nyíltan, de azért el sem dobom magamtól, mert az a halvány fénysugár még mindig ott van, ha hajlandó velem beszélni meg beülni a kocsimba, de elhívni akkor sem merem és még folytathatnám reggelig.
Ha nem hívod el nyíltan, vagy tényleg nem vagy fájóan egyértelmű, akkor lehet, hogy sose fogja meglépni azt, hogy elhívjon randizni. Egy-két nővel én is voltam már így. Mivel nem dobott fel konkrét ajánlatot, ezért többet nem kerestem és nem is találkoztam vele "véletlenül" mert úgy voltam vele, hogy ha akarna valamit, akkor kifejezné nyíltan. Így viszont nem tette, ergo nem tetszhetek egy olyan kaliberű nőnek, kár magam reményekbe ringatni. Aki lépett felém egyértelműen, mert olyan habitusú volt az adott hölgy azzal lett valami, aki nem, azzal nem. Vagy elfogadod, hogy ő gyáva a csajozáshoz, vagy nem és keresel egy bátor hímet. Az, hogy rafinált az nem azt jelenti, hogy gyámoltalan, hanem azt, hogy nem sík hülye. A kudarctól való félelem és a nyílt kezdeményezés általi lehetséges bukás elkerülése engem is sokkal dörzsöltebbé tett, mint amit gondolnának rólam. Utólag ha elmesélek néhány sztorit akkor döbbennek rá néhányan, hogy rosszabb vagyok mint sok körmönfont huszonéves kis boszorkány.
27/f
Ha félénkségből nem ír, az sem nyerő hosszútávon sajnos...
Most képzeld el, ha hazaviszed, aztán később másban se mer tökös lenni:(
Vagy még jobb, amikor például az egyik ismerősi kapcsolatnál a barátnőm szedte fel a pasit (ott is egy visszautasításoktól félő pali volt, legelső barátnővel), aztán minden felelősség szépen rá van tolva azóta. Hiszen ő akarta. Meg ha nem tetszik, akkor menjen el. :D
Hagyd a csudába:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!