Hogy randizzak úgy egy lánnyal, hogy a végén ne bántsam meg ha mégsem tetszik?

Én korábban nőként rengeteget ismerkedtem társkereső oldalakon, és ebből soha nem volt probléma, nem is csináltam belőle ügyet (a másik fél sem). Nekem egyenesen soha nem mondták meg, hogy nem akarnak folytatást, simán csak nem kerestek utána. Mi van akkor? - Semmi. Volt vagy 30 emberrel összesen 1. találkozóm az évek alatt, és soha nem ott, a találkozó végén beszéltük meg, hogy találkozunk-e még. Aki akart, keresett utána, hívott második, többedik találkozóra is, aki meg nem, az nem. Én ennek soha nem kerítettem nagy feneket.

Amúgy meg én soha nem is randiként kezeltem az 1. találkozót egy olyan emberrel, akit előtte élőben soha nem is láttam. Mindig csak találkozóként fogtam fel, emberi, baráti beszélgetésként, ahol el lehet dönteni, egyáltalán akarunk-e "randizni". Ehhez a döntéshez nyilván élőben is látni, tapasztalni kell a másikat. És soha nem éreztem rosszul magam attól, ha valaki utána nem keresett, eltűnt.

Vicces sztorijaim, hogyan tudatták páran, hogy nem vagyok az esetük:

- 1. találkozón, kb. 30 perc után közölte a srác a kávézóban, hogy sürgősen induljunk el haza, mert neki még bonbont kell venni a Tesco-ban a nővére szülinapjára :D. - Soha többet nem keresett. - Mi van akkor? - Semmi, magamban nevettem egy jót.

- 1. találkozón a férfit többször hívta telefonon az apja (állítólag), hogy menjen már fel hozzá, mert kezdődik a meccs! Hazafele úgy sprintelt ez a srác, hogy még az utcasarkokat is átlósan lerövidítette, ahogy menetelt. - Ez is nagyon vicces volt, persze soha többet nem keresett.

Én ezek után soha nem éreztem rosszul magam, de nyilván komolyan sem vettem. Mert, ahogy fent is írtam, az 1. találkozót én soha nem is randiként fogtam fel.

11-esnek teljesen igaza van. Egy vakrandi még nem randi. Ha még soha nem láttad a másikat, és mégsem tetszik, az nem visszautasítás. Oda-vissza megeshet.

Én is sokat randiztam online, és általában nekem nem tetszettek a fiúk, de persze volt olyan is, akinek én nem tetszettem. Mi már a levelezés során leszögeztük, hogy a randi végén ne legyenek ilyen kínos kérdések, hogy akarsz-e még találkozni, és ha nem miért nem. Egyszerűen csak ne keressen, ha nem vagyok az esete, ennyi.

Nekem egy hasonló volt, mint a 11-esnek.

Találkoztam a sráccal, és eszméletlen jóképű volt, gondoltam is, hogy ebből nem lesz semmi. Beültünk egy kávézóba. Ment a tévé, azt bámultuk, kínos csend volt. Szerintem nem tetszettem neki, vagy ennyire kommunikációképtelen volt? Én próbáltam feltenni egy-két kérdést, mindenre az volt a válasz, hogy "muszáj azt neked tudni?". Mondjuk én nem mulattam rajta, szerintem bunkón viselkedett. Ott ültünk egy fél órát, aztán én mondtam, hogy jó, fizetek, aztán menjünk haza. Akkor azért észbe kapott, kifizette a kólámat. Utána egyébként ő még mondta is, hogy majd hívlak. Egy pillanatra meg is ijedtem, de persze nem mondta komolyan.