A nők nem értik, hogy az ignorálás fájdalmas élmény?

Azok a nők, akiknek nincs benne részük, tényleg nem értik, nem érzik át. Ez a túlnyomó többséget jelenti, így ők "hangosabbak".

Én értem és érzem, és igen, tud fájni ez is, nem csak a bántás. Tudom, ehhez képest Afrikában éheznek meg a többi... Utálom az effajta érvénytelenítést, jelentéktelenítést.

Amúgy ez a bizonyos túlnyomó többség sem viselné jobban, csak ők ilyenkor ahhoz viszonyítanak, hogy az élet egyéb problémáihoz, tragédiáihoz vagy épp a zaklatáshoz és erőszakhoz képest... Nem ehhez kell viszonyítani! Önmagában azt az élményt kell(ene) megpróbálni átérezni, hogy ott vagy fiatal, intimitásra, szerelemre, az ellenkező nemmel való kapcsolódásra vágyó emberként, ami teljesen természetes, és akkor semmi. Kb. olyan vagy, mint egy random villanyoszlop vagy fa, amit addig, illetve csak annyira vesznek figyelembe, hogy neki ne menjenek. Amúgy levegő. Láthatatlan. Senki le sem szar. (És nem, anyuciék, a barátok meg az állatkák figyelme és törődése qrvára nem pótolja ezt.) Miközben végignézheted egy életen át, hogy másokkal bezzeg nem ez a helyzet... Nagyon nem. Hogy nekik alakulnak dolgaik, vannak - általad vágyott, de számodra elérhetetlen, megélhetetlen - élményeik stb. Neked minden kimarad, te csak a pálya széléről figyelheted kívülállóként a többiek játékát, és ha ezt fájlalod, akkor amellett, hogy kiröhögnek érte, elintéznek cinikusan, érzéketlenül annyival kb., hogy "há' nem kell odanézni". (Persze te erre ne szólj vissza valami irdatlan bunkóságot meg amúgy is emelt fővel, mosolyogva, állandó derűvel, buddhai lelki békével viseld a helyzeted.)

11-es, én voltam olyan dagadt, hogy gurultam, és senki nem látott, és hiányzik. Lehet téged boldogítana alja kanos kis faszok figyelme, egészségedre. A többségnek teher.

És igen, anyuci több, mint pótolja. Mert anyucinak ember vagyok, nem pina, és nem megbaszni akar. Remélem, egyszer rájössz, mi a különbség anyuci őszinte szeretete közt, és a feltételes szeretet közt, hogy milyen mélyen nyeled be a fszt, mennyi gyereket szülsz le a lúzernek, vagy milyen jól menedzseled a közös életeteket.

"A többség marhára nem viszolyog így tőlük (illetve az egész témától), ahogyan te."

De, a többség is utálja, ha csak pinának van nézve.

Én ugyanazokat éltem át, mint a 9-es. Ha kedves vagy már bőven elég a férfiaknak, hogy többet kezdjenek el érezni és reménykedni, holott semmi rosszat vagy félreérthetőt nem mondtam, csináltam. Persze, én is megkaptam, hogy miért hitegettem...

Mikor valakit bunkón küldtem el, akkor az volt a baj.

Mikor valakit normálisan, kulturáltan, akkor abból meg nem értett, próbálkozott tovább és olyan agyszüleményekkel hülyítette saját magát, Pl: én azért utasítottam vissza, mert nehezen kaphatónak akartam tűnni, de valójában őt akarom.