Hogyan válhatnék érdekesebbé, izgalmasabbá?

Így kell, hogy szeressen valaki.

Így, sallang-mentesen.

Csak önmagad lehetsz.

Egy biztos,ha olyan 'szerepet' akarsz felvenni,ami nem te vagy,akkor biztos nem leszel érdekes, inkább csak görcsös, mert megérzik rajtad ha nem magadat adod. Hasonló helyzetben voltam 20 évesen,mindenáron próbáltam előadni a 'menő csávót',de valahogy mégse jött be a csajoknak, vagy ha netán mégis,akkor amint kiderült a valódi énem,leléptek.

Nekem az segített (bármilyen klisésen) is hangzik,h megtanultam elfogadni önmagamat, és szép lassan rájöttem,h nem is vagyok olyan unalmas,mint amilyennek gondoltam magam,és ez valódi magabiztosságot adott,így szép fokozatosan egyre több barátom is lett,meg egyre több nőnek bejöttem.

Nem akkor vagy jó az emberek számára, ha te sztorizgatsz meg vicces vagy meg ilyenek. Hanem akkor, ha érdeklódsz a másik iránt, és őszintén fejezed ki ezt az érdeklődést.

Nyitott végű kérdéseket tegyél fel (egy szóval nem megválaszolható kérdésekl

Illetve a testbeszéded is legyen ehhez alkalmazkldó, kifelé fordított tenyér, amásik felé dőlsz, stb... megtalálod neten ezeket a dolgokat.

És ez csak egy lépés.

Alapvetően nagyon nem kéne olyannal ismerkedned, akivel nincs bened ilyen valódi, őszinte érdeklődés. Akivel meg kell játszanod azt, hogy érdekelnek a dolgai, asztorijai, a személyisége.... azt nem kéne sokáig erőltetni. Az max 1 randi.

Ne másoknak akarj megfelelni, hanem először magadnak.

Én úgy érzékelem, hogy nem szereted magadat, ameddig ezen nem tudsz változtatni, addig más sem fog szeretni. Érződik, hogy nem vagy kibékülve magaddal és ez negatív módon hathat ki.

Ha megjátszod vagy túljátszod magad, az álarcotad fogja megkedvelni, netán megszeretni bárki is, de amint egyszer is leveszed egy gyengébb pillanatban (mert lefogod), borul a bili. Ugyanis fárasztó hosszú távon, ha sokáig egy páncélként funkciónáló mázsás álruhát kell cipelnie az embernek. Tapasztalat.

Sok tekintetben mintha a 20 évvel előtti magamat olvastam volna.

Hasonlóan éreztem. Próbáltam görcsösen más lenni én is, mint aki valójában vagyok. Sikertelenül. A társkeresés is sikertelen volt. Fel is adtam. Sokáig, nagyon sokáig küzdöttem saját magam ellen. Olyan akartam lenni, mint mások, sohasem az, aki én vagyok valójában. Többnek akartam látszani, mint ami valójában vagyok.

Majd rájöttem, hogy először magamat kell megszeretnem. Plusz pont, hogy kiemeltem úgymond azt, azokat a dolgokat és tulajdonságokat, amilyen és ami/aki valójában vagyok.

Amint ez a magabiztos, önmagát szerető, de mások irányába nyitott embert látták bennem, elkezdtek közeledni hozzám.

Úgy érzed, hogy nem vagy érdekes? Ne ezzel foglalkozz, kezdj el mások iránt érdeklődni, és aki érdekesnek tűnik számodra, érzékeltesd vele, hogy ő érdekes számodra.

Érted? Fordítsd meg a dolgot: ne te akarj mindenáron érdekes és több lenni, mint ami vagy, hanem mutasd ki azt, hogy érdekes neked valaki és légy érdeklődő, előzékeny, HA valóban érdekes számodra az illető.

Ami még fontos szerintem, hogy ugyanakkor ha valamit szeretsz, hobbi, érdeklődési kör, akármi, arról magabiztosan beszélj, mint aki tényleg szereti és fontos neki, ne érzékeltesd (mint a leírásodban itt), hogy "de ez biztos nem érdekel téged".

Nem azt mondom, hogy a semmiről is beszélj órákig, mert az is marha kínos és idegesítő hamar, de valahogy meg kell találni az egyensúlyt, de fontos, hogy a saját dolgaidban magabiztos legyél és ezt kifelé is sugározd.

Nincs mese, muszáj hazudoznod magadról, ha szaporodni akarsz, mert az unalmas fickó a kutyának se, akarom mondani egy menő nőnek sem kell.

Hazudnod kell, hogy okos vagy, hogy menő gazdag vagy, hogy te vagy a leghumorosabb és hogy te vagy a legkiszámíthatatlanabb őrült romantikus alfahím a világon.