Ha kiderülne az ismerkedési szakaszban hogy a leendő társ gyermekkori traumát szenvedett el, mit tennél?

Kérdés, hogy milyen traumát. A terápiát nem erőltetném, tapasztalataim szerint nagyon sok a kókler, gyakran többet árt, mint használ.

Egyik ismerősöm pl. végignézett egy gyilkosságot. Próbált terapeutát találni, de azt mondta, hogy mind szörnyű volt. Most már nem is próbálkozik, csak nagyon bizalmatlan mindenkivel, és egyedül él, nem is próbál társat keresni magának. Nem tudom egyébként egy párkapcsolatban nála ez hogy jönne ki, ha pl. nagykéssel alszik, vagy attól retteg, hogy én ölöm meg, akkor nem lennék vele, az tuti.

A pszichológus csak ventilálásra jó, de te vagy az aki túl tud lépni a saját árnyékán vagy se. Ezzel nem azt mondom, hogy totál meg kéne változni, vagy eljátszani, hogy minden király, de a múlt gyötrelmei szolgálhatnak arra, hogy még erősebb légy. Mint a közmondás is mondja:

"Ami nem öl meg az megerősít!"

Te kezeidben van a döntés!

Hát úgy annyira nem lenne furi egy gyerekkori trauma, mert kb kinek nincs. És a legtöbb ember, még ha feldolgozta is, hatással lehet a mindennapjaira, személyiségére. Szóval ezzel így nem feltétlenül kezdenék semmit.

Inkább az egészet nézem, ki ő most, kivé akar válni, mi az ő személyisége. Ezek többet mondanak el egy emberről.

-----

#12 pszichológus NEM ír fel gyógyszert. Nem is teheti, mivel nem orvos. Aki gyógyszert ír fel, az a pszichiáter. Neki nem is célja hogy segítsen, hiszen csak kiállít egy diagnózist, felír egy gyógyszert, és már el is zavar, hogy egy hónap múlva kontroll...

Anyádat meg tagadd ki a francba, hát törölje ki a seggét az örökségével... ne ezen múljon már a lelki nyugalmad, nem ér egy forintot se

Azért azt jó, ha tudod, hogy nem lehet kitagadni senkit.

Van köteles rész. Ami az egyébként járó rész fele. Kitagadni akkor lehet valakit, ha bizonyítottam ártott neki, pl. meglopta, megpróbálta bántalmazni stb. Amit bizonyítani is kell. Gondolom, ha nem találkoztatok, akkor nem történt ilyesmi.

Ha nem akarja valaki, hogy a gyerekei örököljenek utána, akkor eltartási szerződést lehet kötni valaki mással. Akkor minden az eltartóé, és a gyerekek nem kapnak semmit.

De simán végrendelettel nem lehet kitagadni a jogos örökösöket.

Egyébként valóban mindenkinek vannak traumái. Nekem pl. elváltak a szüleim, és senki sem szeretett, csak ide-oda dobáltak, senkinek nem kellettem.

Látszólag normális vagyok, de azért a szerelmi életemre rányomta a bélyegét, ha összejöttem valakivel, és rosszul bánt velem, hát tűrtem, hiszen én ezt szoktam meg. Szerencsére most jó a párkapcsolatom.

A férjemnek is elváltak a szülei, rajta is pontosan látszik.

Szóval valóban mindenkinek vannak traumái, kérdés, hogy mekkorák, és mennyire tudta feldolgozni, kezelni.