Miért terjedt el az a tévhit, hogy a nők jobbak kommunikációban, kapcsolatteremtésben és érzelmek olvasásában/kifejezésében?

Mikor azt látom, hogy nekik éppúgy nem megy a dolog, mint a pasiknak.

Pl. mikor nem küldenek jeleket senkinek, mert "az nem nőies", de ha a kiszemelt pasi nem szólítja le őket, akkor elhordják mindenféle férfiatlan alaknak, bezzeg ha valaki kéretlenül rájuk startol (ugyanúgy no jelzés esetén), akkor meg felháborodnak, hogy hogyan merészeli. Tehát elvárnák, hogy 0 jelzésre, befektetett energiára csak az az egy pasi reagáljon, akinek egyébként ugyanúgy nem adnak verbális vagy nonverbális jelzést, a többi nem.

Vagy ott vannak,akik csak napszemüvegben, fülhallgatóban mozdulnak ki, ha nagy ritkán elmennek bulikázni, egész este a barátnőikkel sutyorognak, nem veszik fel senkivel a szemkontaktust, aztán csodálkoznak, ha a normális férfiak (akiknek kéne némi szemezés, mielőtt odamennek egy lányhoz) nem hajtanak rájuk. Csak a creepy hülyegyerekek, akiket nem érdekel, ha egy nő rájuk se néz, nem ad jelzéseket. Aztán mennek a sirámok, hogy nincs egy rendes pasi.

De a vitakultúra, érzelmek kifejezése ugyanúgy kimerül az "de hát én így érzem, nekem van igazam, ha szeretsz, akkor elfogadod"-hozzáállásban.