Egy vékony de nem szép 30 as nő az inkább örök magányban él, minthogy elfogadjon egy átlagos férfit, aki dagadt de jólelkű?

"Meg átlagnál nagyobb a kielégítetlen farkam."

Jólelkű férfi nem ír ilyen hányadékot.

"Ha felszín alapján ítéled meg az embereket akkor boldog magányt az apácás életedhez."

Egyrészt neked is vékony nő kell, felszínes vagy. Másrészt ő boldog, te sírsz, hogy a pöcsöd száraz.

De milyen szép, hogy sehol egy valós adat. Egyrészt 100 kiló az 180 centihez is sok, 170-hez rengeteg. 180-hoz 70-80 lenne az izmosan vékony. A 170-hez inkább valóban a 65. Naaaagyon nem mindegy a centi. Az meg, hogy mekkora a farkad nagyon kevés nőnek mérvadó, ha nem kifejezetten kicsi. Ez sehol nem ellensúlyozza azt, hogy kövér vagy. Ahogy az se, ha konfliktus kereső. Én is kiállok az állatvédelem mellett, de ezért nem vétek olyan kihágást, amiért kirúgnak. Sőt, egyetlen normális ember sem tesz ilyet, hacsak nem az volt a szokás, hogy a zászlórúdra macskát húznak, akkor a munkahelyeden ennek a témának semmi keresni valója.

A munkatárs más kérdés, de ott se csak a véleményedet mondtad el igaz? A keménykedő, akár csak verbálisan agresszív emberek megint nem a vonzó kategória. Azért tenni jell, hogy kirúgjanak, főleg ha jó munkaerő vagy (lennél).

Nálam nem lenne akadály egy ilyen nő, szívesen ismerkednék.

Én sem vagyok szép, nagyon vékony vagyok. Ha gondolod, írj! (F42)

Most mindentől függetlenül, szerinted az "elfogadás" elég egy párkapcsolatban? Vagy úgy vagy vele, hogy kényszerítse magára a másik férfit, és akkor is engedje magát megdugni, ha amúgy a szájába okád menet közben? Most nem azért, mert te ilyen lennél, nem ismerlek, nem tudom, hogy nézel ki, simán lehet, hogy vállalható vagy amúgy, csak eddig rossz körökben mozogtál, szóval ezt így inkább általánosságban kérdezem, hogy nálad mit jelent az "elfogadás" ilyenkor? A párkapcsolatban a fizikai vonzalom - szerintem - elengedhetetlen, márpedig azt nem lehet megmagyarázni magunknak, hogy valami igazából jó, amikor nem érezzük, hogy tényleg az lenne. Ez nem így működik. És tökmindegy, hogy nézek ki én, ha egyszerűen valaki nem tetszik, akkor az nem tetszik, akármit is csinál, akármilyen jó ember. Ez esetben amúgy tök szívesen leszek a barátja meg az élete része, de ha nem vonzódok hozzá, akkor csak úgy a jóságáért nem fogok vele lefeküdni. És szerintem a férfiak sem fognak csak azért összejönni egy nekik nem tetsző nővel, mert az a nő éppenséggel jólelkű meg házias meg mittudomén. Főleg nem tartós kapcsolatra, mert hát ha nem áll fel akkor nem áll fel, lehet akármilyen jó a humora meg intelligens meg jó társaság meg mittudomén.

Amúgy 31 vagyok, vékony, egyesek szerint még szép is, a férjem(!) meg 180 centihez 100 kg (+/- 1-2). Zömök, izmos testalkata van, de azért erősen pocakos. Nem sportol, csak szerencsés alkat, hogy ha megfelelő pólóban van, akkor úgy néz ki, mintha birkózó lenne, de amúgy az évi 2 alkalmat leszámítva, amikor velem elmegy túrázni, nem él aktív életet. Ami persze egészségtelen, de ezt most azért írom, mert én így is vonzódok hozzá, és amikor megismertem, akkor ugyan 100 kg nem, de 90 környéki az volt, szóval baromira nem általános, hogy mindenki a vasággyal együtt is max 50 kilós pasikat tartja vonzónak. Nyilván van ilyen is, de szerintem azért elég sokfélék a nők is, hogy a pont megfelelően sokféle férfitípus bejöjjön valakinek, csak találkozni kell vele.

Senki nincs magányra itélve, csak te, kis picsogó incifinci.

Rengeteg dagadt férfi jár jó nőkkel, rengeteg csúnyácska nő jár jó pasikkal, csak az önsajnáló, esélyért könyörgő, a való életben egy nőhöz két értelmes mondatot szólni nem tudó balfaszok maradnak nő nélkül.

De minek is írom le ezredszer, hát mintha egy vaknak magyaráznám a színeket.