Más is észrevette hogy ahogy idősödik az ember úgy nehezedik a párkeresés? 30-as éveim elején még könnyebb volt de 30-as éveim vége felé alig találni olyan embert akivel passzolunk.

Nem tudom ezen mi a meglepő. Ahogy idősödik az ember, egyre kevesebb a szingli ember, leginkább csak a selejtje marad.

Na meg fiatalon majdnem mindegy kivel jössz össze, csak meglegyen a kémia. Egy humorista fogalmazott így: 16 évesen nagyjából annyi a követelmény, hogy ne legyen a rokonod.

Később már nem mindegy az anyagi helyzet. Nekem van házam, van kocsim, nyilván nem jövök össze valakivel, aki albérletben tengődik minimálbéren. Gond a gyerek is, neked van, neki nincs, vagy ő még akar, te már nem, stb.

Ahogy idősebb az ember egyre magasabbak az elvárások, az alkalmazkodóképesség viszont egyre csökken. Én így 50 felé nem tudom, hogy kinek a rigolyáit tudnám elviselni, ahhoz nagyon-nagyon szerelmesnek kéne lennem. Nem is tudom képes lennék-e rá, már nem vagyok tini.

16: Ez nem kéne, hogy igaz legyen. Amikor 12 éves voltam, az akkori Playboy magazinokból az jött le, hogy 30 fölött kezdődik az igazi élet férfiként. Szerintem nem hazudtak, akkor ez volt az igazság. Azóta változott meg a világ minden generáció számára.

Elméletileg 30 fölött azért is könnyebb kéne, hogy legyen, mert húszonévesen az egyetemi környezetben gyakorlatilag az összes férfi egyszerre versenyzik a nőkért. 30 fölött viszont a legjobb nők elkeltek.. de legjobb pasik is, akikkel így nem kell versenyezni elvileg.

Igen, legalább huszonéves koromhoz képest most, 34 évesen, idén, amikor újra belevetettem magam a társkeresésbe, ezt tapasztaltam. Mondjuk találtam vkit, de nehezebben. De ez leginkább azért van, mert

1) jóval érettebb vagyok és pontosabban ismerem magamat, mint 20 évesen, tudom, hogy mi az, amit keresek egy párkapcsolatban, tudom, mit vagyok hajlandó elviselni, mi az, amiből nem engedek, és mi az, ami fontos nekem...

2) 20 évesen úgy voltam vele, pár elpazarolt hónap, év belefér, mert még fiatal vagyok, előttem az élet, ismerkedjek vki randommal, azt' meglátjuk (mondjuk szerencsére jól választottam, de ugyanezzel az erővel be is választhattam volna :D)

3) huszonévesen nagyobb a merítés olyan férfiból, akinek szóba jöhetek már a korom miatt is, mint idősen, ez tény

4) voltak olyan "óhajaim" (nem feltétlen elvárás szinten, de "jó, ha" szinten), ami miatt már alapvetően kisebb merítésből dolgozok... pl. nem akarok gyereket - sem sajátot, sem pótgyereket - , és korban hozzám illő férfiak között, már több a gyerekes a szinglik között

"bírom ezeket az elvárás cunamikat."

Pedig teljesen normális. Hasonló a hasonlóval. Szép, okos, gazdag nő nem fog összejönni egy ronda csóró, buta férfival.

Szia Kedves Kérdező!

Már az 50.-évemet taposom, ráadásul részben 3 végtag amputált is vagyok! És igen, a húszas-harmincas év után már biza nehéz párt, megfelelő párt találni magunknak, főleg mert már minden embernek megvannak a maga szokásai, rigolyái, stb. Ráadásul java részt már nem függetlenek.

Szóval igen. Nehéz már érett korban párt találni, de nem lehetetlen! :)

Kedves anonim!:

A nő, az nő! Olyan nincs, hogy nem nézel ki jól, mert mindenkiben van valami, ami szép, amit lehet szeretni! (saját vélemény)