Más is észrevette hogy ahogy idősödik az ember úgy nehezedik a párkeresés? 30-as éveim elején még könnyebb volt de 30-as éveim vége felé alig találni olyan embert akivel passzolunk.

Hajjaj! 45 felett meg már egy kínlódás az egész. Alig van normális nő, aki nem házasságban él. Akinek meg szar a házassága, inkább elberreg egy műbrokival évekig, minthogy otthagyja a langyos pocsolyát.

Amúgy meg 30 évesen még én is bejöttem a 20-on éves lányoknak, de utána érzékelhetően csökkentek az esélyek.

#2

Hát talán nem így kellene gondolkodni, hogy "hozzá illőt" keressen az ember. Az én skálám 18 és 60 év között van a nők terén.

Aki (korban) önmagához illőt keres, az szűkebb rétegből válogathat, aki viszont mer nyitni az idősebb és fiatalabb korosztály felé is, az nagyobb eséllyel kaphat csajt.

Én 30-as pasi vagyok, és legutóbbi barátnőm jóval fiatalabb volt, mint én, jelenleg egyetemista.

Persze, hogy nehezebb, ebben a korban a többség foglalt. Aztán ott vannak az elváltak csomagban, egy zátonyra futott házasság minden egzisztenciális és mentális következményével.

N

Minél idősebb valaki, annyival több megszokás, határozott vélemény,

rigolya, alacsonyabb kompromisszumkészség... szóval nem véletlen fiatalon állapodnak meg évszázadok óta az emberek, hiába trend manapság, hogy még élek, kiélem magam - megvan a hátulütője.

Jelentősen szűkül a kínálat a kor előrehaladtával, legyen az a fenti ok, vagy válás, szakítás, v. akár mert álmokat kergetett sokáig.

Mondjuk nekem mindig nehéz (lehetetlen) volt, mert nő létemre nem nézek ki jól... Egyúttal én már 30 körül is észleltem ezt, hogy amúgy már "mindenki" (= aki nem szörnyen rossz választás) foglalt. Most 33 vagyok. Erre a 30 vége időszakra és persze az azt követőre inkább nem is gondolok... 😔

Bírom, amikor ehhez képest itt mindenkinek írogatják, hogy szakítson nyugodtan, hát olyan fiatal még, lazán talál ezer különbet... Legszívesebben minden ilyen hsz. alá odaírnám, hogy "és hol vagy hogyan???", de persze lepontoznának érte meg töröltetnék. Ezért is le fognak.