Lehet mégis jobb egyedül maradni mint párkapcsolatba lenni?

Rossz párkapcsolatnál jobb az egyedüllét az biztos. Viszont az is igaz, hogy jó párkapcsolat, mármint ami tényleg szuper és nincsenek a fentiekben leírtak olyan nagyon kevés van. Minden kapcsolatban vannak gondok amik a kapcsolatból kifolyólag vannak. És ettől jobb az egyedüllét.

Több kapcsolatom volt, hosszúak is.. Minden nő féltékeny volt, múltamból kifolyólag mivel azelőtt cseréltem a nőket viszont a komoly kapcsolatokban sosem léptem félre, de még csak nem is írogattam, találkoztam, bármi... más nőkkel, vagyis nem volt indok, egyszerűen beképzelték, hogy egy idő után biztos hiányzik a változatosság stb. Nem tudtam ezzel mit csinálni, bizonygatni az igazamat holott semmit nem tettem, mindenben azt látták, hogy már mást kerestek stb... Aztán sokáig voltam egyedül, jobb volt úgy.. Most újra kapcsolatban vagyok és kezdődik újra. Megjelenik egy haver akkor jön a kihallgatás.. Hova hívott, miért jött, biztos csajozni akar menni és engem is csalogat, stb... Ezer helyzet amit most nem is tudok leirni.. Na kell ez nekem? Holott szeretem a páromat, ki is mutatom, szex szuper.. Semmit nem teszek ami okot adna erre... De kinyir..

Vagyis igen, ennél jobb az egyedüllét.

35 vagyok

20 éve kb folyamatosan kapcsolatban vagyok (ezt a 20 évet 3 kapcsolatra kell leosztani egységesen eddig) és már elfelejtettem hogy milyen egyedül de mivel a mostani nem jó így nagyon jó lenne egyedül úgy érzem.

Ez nálam netto 1 évig tart utána elkezdem érezni hogy ez így nem jó

Az egyén, annak tapasztalatai, a lehetőségei, ami eldönti, hogy ki mint éli ezt meg, és ki miben érzi jól magát. Jómagam közel 20 év után, 44 évesen váltam el. Az elmúlt 20 évemet párkapcsolatban, házasságban töltöttem, családdal, 3 gyerkőccel. De az utolsó 3 év, 13-nak tűnt, és semmi öröm nem volt már benne. Ha csak ezt az időszakot nézem, és azt ami most van, akkor azt mondom, hogy inkább 3 évvel ezelőtt kellett volna ezt meglépni.. Azóta, mióta "szingli" vagyok, folyamatosan javul az egészségem (csökkent a magas vérnyomásom, fogytam, stb). Fél év alatt olyan munkáimmal értem magam utol, amiket évek óta halogattam, halogattattak velem, az meg csak hab a tortán, hogy anyagilag is független lettem. Summázva, most egyedül összehasonlíthatatlanul jobban élek, mint évek óta. A gyerekek már nem kicsik, látták, értik, hogy jobb ez így. Ha lehet ilyet mondani még jobb a kapcsolatom velük, pedig csak hétvégenként találkozunk.

Most élem ezt a minden szempontból független életet, de nem szeretnék egyedül maradni... Voltam szerelmes, szerettem, és szerettek. Nagyon jó volt. Szeretném még ezt újra megélni, csak már úgy, hogy örökre van társam, párom. Rendbe rakok magam körül mindent, összerakom azt a bizonyos "új embert", és tárt karokkal várom a párom! 😊

Szerintem vannak ilyen kapcsolatok, de ehhez az kell, hogy az ember belassa hibait, tudjon emberileg fejlodni. Ha ket ilyen ember egymasra talal, akkor abbol siman lehet hosszuzavon kiegyensulyozott kapcsolat.

En pl semmiben nem kell kompromisszumot kotnom, mert annyira megegyezunk kb mindenben, hogy nincs miben.

Ugyhogy vannak ilyen kapcsolatok.

#1: "Legjobb egy laza kapcsolat. Jókat szexelünk, segítünk kedveskedünk egymásnak, amiben kell, de nincsenek kötöttségek, elvárások, ellenőrizgetés, folyamatos alkalmazkodás."

Érdekes, ez nálunk házasságban is működik, pontosan így. Együtt élünk ugyan, de bizonyos szinten és módon majdnem olyan, mintha külön élnénk, mert ahogy írtad, ismétlem: "nincsenek kötöttségek, elvárások, ellenőrizgetés, folyamatos alkalmazkodás.", ugyanakkor: "Jókat szexelünk, segítünk kedveskedünk egymásnak, amiben kell". De ez valószínűleg a ritkább, ezt belátom, mert a környezetemben a régebb óta házasságban élők valahogy megkeseredettek, féltékenykedőek, veszekedősek, egymást a másik háta mögött kibeszélősek, vagy éppen megcsalósak, titkos viszonyt folytatóak, ésatöbbi.

Mi több gyermekkel is tudunk úgy élni, hogy nem érezzük magunkat megkötve.

Szabadok vagyunk, de nem szabadosak! És ez nagy különbség.

Nem vagyunk egyformák. Ha erre van igényed, nem hiszem, hogy bárkinek joga van beleszólni. Viszont azt kijelenteni, hogy nincs olyan kapcsolat, ami az adott egyénnek jobb, mint az egyedüllét, illetve hogy minden kapcsolat tele van drámával, meg feszültséggel szerintem elég csőlátású gondolkodásmód.

Mi lassan egy évtizede együtt vagyunk férjemmel, és leginkább a kapcsolat elején volt csak nézeteltérés. Azóta rengeteget változtunk mindketten pozitív irányba, ami egyedül nem biztos, hogy így történt volna. Jelenleg őszintén nem emlékszem, mikor veszekedtünk utoljára, vagy lett volna bármiféle feszültség kettőnk között. Különösebben alkalmazkodnunk sem kell a másikhoz, legalábbis tudatosan nem. Nyilván ha a másiknak rossz időszaka van, pl munka, vagy betegség, vagy ilyesmi miatt, akkor támogatjuk, de ez nem érződik erőfeszítésnek, hanem teljesen természetes, és magától értetődő, és nem utolsó sorban kölcsönös. Tehát tudom, hogy ha fáradt vagyok, akkor le fog venni terhet a vállamról, és én is megteszem ugyanezt. Ez pedig ad egy biztonságot, stabilitást az életben. Ez pedig számomra teljesen más, mintha barátok, vagy családtag támogatna. Az is jó, természetesen, de számomra az olyan, hogy becsukom az ajtót utánuk, hazamegyek, leteszem a telefont, és ismét egyedül vagyok a gondjaimmal, bajaimmal, és egy bizonyos szint után nyilván nem tudnak támogatni, mert egyszerűen nem reális, és nem is elvárható. Hacsak nem él együtt az ember velük, az lehet ennél szorosabb, természetesen. Meg nyilván jó, ha nem csak és kizárólag egy emberre tudsz támaszkodni. De az ilyen apró dolgok, mint megnyugtatás, ha rosszat álmodom, vagy betegség miatt nehezen alszom, minden nap van valaki, akivel megosztom a gondolataimat, érzéseimet (barátokkal, családokkal én pl nem beszélwk minden nap hanem hetente, vagy heti x alkalommal) nekem ad egy pluszt. Természetesen el tudom képzelni, hogy valakinek nincs igénye erre, de én biztosan boldogabb vagyok a férjemmel, mint egyedül lennék.

Ezt neked kell tudni.

A szingli életmódnak, illetve a jól működő párkapcsolatnak is megvannak az előnyei, viszont a rosszul működő, nem kiegyensúlyozott kapcsolatnál sokkal jobb az egyedüllét.