Lehet mégis jobb egyedül maradni mint párkapcsolatba lenni?

Teljesen igazad van. Én se voltam még soha olyan párkapcsolatban, ahol több nyugalmam lett volna, mint egyedül. Pedig egyik kapcsolatom sem volt bántalmazó, rendes jófej értelmes pasijaim voltak, de akkor is púp a hátamon a kapcsolat.

Legjobb egy laza kapcsolat. Jókat szexelünk, segítünk kedveskedünk egymásnak, amiben kell, de nincsenek kötöttségek, elvárások, ellenőrizgetés, folyamatos alkalmazkodás.

Én nárcisztikus vagyok ( és igen az vagyok és be tudom vallani) nem volt túl jó dolguk azoknak a lányoknak akik velem voltak (sosem bántottam őket fizikálisan de lelkileg igen , túl domináltam , elnyomtam stb)

A kapcsolataimat én fejeztem be legtöbbször mert bármennyire is nyomorult vagyok de teljesen tönkretenni senkit sem akartam.

Most vagyok úgy hogy ameddig nem tudok megváltozni megpuhulni addig nem kezdek senkivel komolyat. Az életem sokkal szabadabb így de egy idő után azért érzem hogy nem jó egyedül így belekerültem ebbe a 22es csapdába mert ha kezdek valakivel azt el fogom cseszni ha nem akkor én savanyodok be.

Nem jobb egy kiegyensúlyozott kapcsolatnál, de tud ugyanolyan jó is lenni.

Én most vagyok egyedül 15 éves korom óta előszőr (34 vagyok) egy éve és jelenleg erre is van szükségem.

Élvezem, hogy csak magamra koncentrálhatok és hogy mindenben úgy döntök ahogy akarok, oda, akkor és azzal megyek akivel akarok.

De abban is biztos vagyok, hogy nem akarom így leélni az életem hátralévő részét.

Mindkettőbe lehet jól az ember.

Kérdés, hogy mennyire van tisztában önmagával.

Nekem az első igazán jó kapcsolatom akkor jött, amikor végre megelégeltem a kapcsolatokat és úgy döntöttem, hogy nem akarok barátnőt. Elvoltam 1-2 évig anélkül, hogy csajokat hajkurásszak, és szépen meg voltam magammal.

Ekkor jött szembe egy lány, akivel aztán azóta együtt vagyok már 4 éve.

Nem volt rossz egyedül sem. Vele is jó.

Hosszú távon (20-30 éves távlat) szerintem a párkapcsolat az ideális, mert az ember élete során nagyon elmagányosodik, és szüksége van a családra, a gyerekeire és a párjára.

Egyedül lenni nagy szabadság.

De vajon 45 évesen, amikor szombat reggel 7-kor senki nem ugrál a fejeden, hogy menj ki vele labdázni (gyerek) vagy megöntözni a virágokat (házastárs) vagy menjetek el sétálni (kutya)... Akkor az szabadság vagy magány?

#6

Neked lehet magány, másnak meg szabadság. Nem vagyunk egyformák, ezt ne felejtsd el :D

#7

Igen, ezzel egyetértek, nem vagyunk egyformák.

A dolgoknak van előnye és hátránya. Így van ez a párkapcsolat/egyedülálló dologgal is.

Csak kérdést akartam feltenni, hogy a kérdező válaszolhasson rá sajátmagának. Nem akartam a szájába rágni a választ, mert az én válaszom nem az ő válasza.

Viszont szerintem tévúton jár, aki elkönyveli, hogy a párkapcsolat rossz válasz. Lehet az is jó válasz. Ahogy valakinek lehet jó válasz az is, hogy egyedül öregszik meg.

#5

Szerinted :)

Én 11 éves kapcsolatból léptem ki, az első 8 év szinte tökéletes volt.