Női dominancia egy harmonikus párkapcsolatban?

12#

Te valamiért természetes módon alkalmazod az "egészséges" és "egyenrangú" szavakat egymás szinonimájaként, de tudnod kell, hogy ez csak egy ízlés, és nem feltétlenül ilyenben érzik jól magukat a felek. Persze, olyan értelemben én is egyenrangú kapcsolatra vágyom, hogy egyaránt kifejezheti bármelyik fél a véleményét ill. nemtetszését, de olyan értelemben semmiképpen sem, hogy elkezdjem méricskélni, hogy ugyanannyi házimunkát végeztem, mint a másik, vagy ugyanannyiszor néztük az én általam választott filmet, mint az ő általa választottat. Engem meg ez a fajta művi egyenlősítgetés az, ami kifejezetten taszít, amikor a felek kényesen vigyáznak az ilyen értelemben vett egyensúlyra. Számomra ez rendkívül unalmas, elveszi a szenvedélyét a dolognak, a kontrasztot, azt a jó értelemben vett feszültséget, ami a nő és férfi dinamikáját kifejezi.

Én nem akarok olyan általánosításokba bocsátkozni, mint 11-es, mert teljességgel elfogadom, hogy mások másfajta dinamikát szeretnének megélni (nem beszélve pl. a homoszexuálisokról, akiknél ez a nemi ellentét ugye fel sem tud merülni), de jómagam is pont egy ilyen dinamikát tudok elképzelni, mint 11-es. Nekem ez a "rajongás" lényegében a szerelmet jelenti, enélkül számomra egy ízetlen kényszeregyüttlét az egész, de mondom, elfogadom, hogy sokan nem ilyet keresnek. Véletlenül sem mondanék olyat, hogy na EZ az egészséges viszony, de a saját életemre tekintve én is egy ilyen szereposztást tudok elképzelni, hogy a nő az, aki motivál, aki a lelki erőt adja, én meg azon vagyok, hogy teljes mértékben elkényeztessem, és igen, ez egyenlőtlenséggel jár atekintetben, hogy többször van az, amit ő szeretne, vagy hogy én végzem a házimunkát vagy legalábbis annak nagy részét, de azért, mert ezt így ÉLVEZZÜK. És ez a lényeg. Ha pedig élvezzük, akkor onnantól kezdve nincs értelme annak a kifejezésnek, hogy ez "egészségtelen". A kapcsolat akkor egészségtelen, ha legalább az egyik fél nem érzi jól magát benne.

Még egy dolog, amit megjegyeznék, hogy van egy igen gyakori nőtípus, ami kifejezetten irritál, mégpedig az, aki folyton azért panaszkodik, hogy miért nem irányít jobban a férfi, ha meg arra kerülne a sor, hogy a férfi döntene valamiben, akkor ugyanez a nő önkéntelenül is kikapja a kezéből az irányítást. Ez kicsit a "se veled, se nélküled" szindrómára emlékeztet. Nekem pl. volt pár éve egy randim egy hölggyel, akinél igazából szóba sem hoztam ezt az alárendelődős énemet, de úgy alakult, hogy ő választotta ki a randi városát és végül magát a vendéglőt is, miután emlékeim szerint zárva volt, amit kinéztem. Amivel eddig semmi probléma. De aztán mondta, hogy legközelebb én válasszak, és elkezdte sorolni a feltételeket, mik teljesüljenek a választásomkor. :D Olyannyira, hogy kb. csak jelképesen maradt meg az én választási jogom, valójában megint ő döntött volna. Aztán a beszélgetés során is többször azt éreztem, hogy elkezdenék egy kicsit én is beszélni, kifejteni a gondolataimat, de egyszerű tőmondatoknál messzebb nem tudok eljutni, mert azonnal félbevág, mert éppen erről eszébe jutott valami, és azt fontosnak tartotta elmondani. És végig azt éreztem, hogy meg vagyok fojtva, miközben meg azt éreztette velem, hogy ő egy domináns férfire vágyik... Na szóval az ilyen nőtípussal nem tudok mit kezdeni, és ő még nagyon a lájtos verzió, mert egyébként tényleg egy rendkívül kedves, intelligens és jókedélyű hölgyről van szó, tehát nem akarom leszólni. Csak ez a tipik tulajdonsága kiütközött, és más nőknél ez még sokkal inkább előjön. Az ilyen fajta domináns nőt kifejezetten kerülöm, és sokkal inkább kedvelem azokat, akik nyugodtabbak, átgondoltabbak, a párbeszédben teret adnak annak, hogy kifejtsem a gondolataimat, miközben meg élvezi, hogy a vágyait lesem, és hogy kiszolgálom őt. Mind a kettő dominancia, de teljesen más típus, és az a fajta női energia, amit keresek, az ebben a második típusban lelendő, illetve amelyről 11-es is írt. :)