Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogy lehetne jól kezelni ezeket a csalódásokat? 21/L
Szeretnék segítséget kérni. Egy évig benne voltam egy szörnyű "kapcsolatban". A férfi alig foglalkozott velem, azt éreztem,hogy egy kicsit sem vagyok neki fontos,én mégis naiv kislányként reménykedtem,hogy biztos csak várni kell rá. Szerelmes voltam. Összejárkáltunk. De azt hiszem sosem voltam neki több,mégis ragadzkodtam hozzá, ezer szállal kötődtem. Ő volt az első. Egy pszichológussual sikerült erről beszélnem. Azt hiszem feloldott bennem elég erős tévhiteket,amik felszabadítóak voltak nagyon.
Vége lett szerencsére,el tudtam engedni. Aztán most elkezdtem beszélgetni egy másik férfival. Az egy év szenvedésem után tudtam jól,hogy mit akarok. Egy stabil, komoly kapcsolatot, egy érzelmileg elérhető érett férfit, akire tudok számítani, és akivel megélhetem az érzéseimet. Csak akarom érezni,hogy egy kicsit kis fontos vagyok valakinek.
Ez a másik férfi korrekt volt. Leszögeztem én mit akarok, ö meg azt mondta,hogy megérti, késöbb ő is komolyat akarna, viszont ő most házat akar venni, ezért sokat kell dolgoznia, és nem fog tudni úgy menedzselni egy komoly kapcsolatot,mint ahogy szeretne, és egy olyan lányra van szüksége,akivel jól érzi magát,mert azt meg igényli,hogy kapcsolódjon nőhöz.
Abban maradtunk,hogy jó,akkor csak beszégletünk. Viszont túl jól kijöttünk, és elmentünk egy közös programra. Az nagyon jól sikerült. Volt már benne csók is. Aztán megbeszéltük,hogy eddig nem megyünk el,mert mem akarja,hogy nekem rossz legyen. Aztán elmentünk iszogatni egyet. Ott is volt csók. Teljesen elcsavarta az eszemet. Én már első randi után is azt éreztem,hogy ó,bár több időt tölthetnék ezzel az emberrel. A második után meg pláne. Viszont alig ír. Én meg látom,hogy mindig elérhető az appon,amin találkoztunk. Szóval ebből feltátelezem,hogy akkor biztos beszél más lányokkal is. És nekem ez olyan szarul esik. Egyszerűen ugyanazt az érzést élem át,mint abban az egy éves kínkeserves szenvedésben,mint az előző férfival. Hogy lelkesen várom hogy írjon, erre semmi. Már lehet azóta mással randizik. Egyszerűen rosszul esik. Pedig már azt hittem jól vagyok,de kb ugyanott vagyok. És egyszerűen nem tudok kijönni a gödörből ahova visszazuhantam. Már megint ilyen harmadrangú prioritásnak érzem magamat. :(
válasza:Egyszerűen menj tovább. Most megint kicsit tapasztaltabb lettél, ne ostorozd magad. Csak legközelebb ha neked többet jelentene ne menj bele ebbe a csak beszélgetünkbe ha azt mondja, hogy nem azt akarja amit te.
És tényleg nem veled van a baj, legtöbbeket sok visszautasítás kudarc ér vagy ha minden jó is néha egy idő után nem, bármi lehet.
De senki nem ígérte azt, hogy az élet kényelmes vagy könnyű lesz. Élj. Vedd a kalandokat. Most menj to vább. Tanulj meg tovább menni, lezárni. Ha fáj is. Köszönd meg neki az eddigieket, kívánj jó utat, de köszönj el. És ne menj bele beszélgetésekbe tovább, esetleg tiltsd is le, nem miatta, hanem hogy neked könnyebb legyen. Ha le tiltod írd meg neki miért tetted hogy értse.
És maradj meg ilyennek amilyen vagy. Az jön le, hogy nagyon klassz valaki vagy.
válasza:Először azt kellene eldönteni, hogy te magad mit akarsz egy kapcsolattól, majd ehhez a célhoz találni egy társat. Az ilyen kompromisszumos, meg időhúzós, meg most nem jó majd később embereket meg el kéne felejtened, mert az írásod alapján te nem erre vágysz.
Az nagyon jó, hogy már ismerkedés elején leszögezed, hogy milyen kapcsolatot akarsz, de ezután ha tetszik ha nem, meg kell húzni a határokat. Ha meg nem egymást keresitek, akkor azt inkább mondd ki ahelyett, hogy belemész egy se veled se nélküled valamibe.
válasza:#2 én is köszi, hogy ezt írtad. Tényleg ne változtass, ez így jó, ahogy csinálod őszintén, tiszta szívvel. Szóval tényleg csak arra vigyázz ne változtass azért mert rossz dolgok is érnek, mert az vezet megkeseredettséghez. Pont így viszonyulj majd a következőhöz is.
Csak ismerd fel jobban mikor engedd magad vele valamibe, nem kell mindenbe :) És ha meg látod, hogy ebben ennyi volt, akkor sok bátorság és mond meg, hogy mi van, zárd le.
Sok szerencsét tényleg.
válasza:Jó megérzés a korkülönbség, de csak egy tízes volt köztünk. Szörnyű a felismerés, de a saját korosztályomból aligha vonzódom valakihez. Ezek a harminc éves férfiak meg már megéltek gondolom sok mindent, aztán nincsenek olyan érzelmi szükségleteik,mint nekem.
De mégis tehetetlennek érzem magam, sokszor olyan kisfiúnak érzem a huszonéves fiúkat.
válasza:Jobbat nem tudsz tenni mint bevenni a lesz*rod tablettát.
Az "érzelmi szükségletek" alatt mit értesz? Csak mert nem úgy hangzik mint ami korhoz kötött lenne.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!