Mit vesztettem ha nőként sosem volt párkapcsolatom?

Szeretnél kapcsolatot? Úgy érzed kimaradtál valamiből? Hiányzik az hogy kipróbáld?

-> Mert ha NEM, akkor igazán semmit. Ha valamire nincsen igényed és szükséged, akkor ne arra gondolj, hogy mit veszítettél, hanem azt és úgy csináld, ahogy jól érzed magad.

-> Ha igen, akkor meg vágj bele! Tapasztalni mindenképpen tapasztalsz, még ha rosszat is. Ha kicsit randizol és nem tetszik, bármikor mondhatod, hogy neked ez nem kell és kiszállhatsz. Lesz jó is meg rossz is, hidd el!

Összességében ha azt csinálod, amihez kedved van és nem félelemből, másoknak való megfelelésből érzed magad rosszul, akkor minden jó lesz. (Tehát ne azért legyen valakid, mert félsz, hogy kimaradsz valamiből, de ne is azért legyél szingli mert félsz az elutasítástól.) Akárhogy jól érezheted magad, ez rajtad múlik, csak az a fontos, hogy te saját magad elfogadd a döntésed!

19. Szerintem reálisan áll a témához! Egy normális férfinek ugyanolyan nehéz épkézláb nőt találni, aki a szexen meg a szórakozáson kívül mást is akar. A szexet értsd úgy, hogy kell neki a férfi személyében egy ideiglenes szexuális tárgy, amíg a kedve úgy tarja.

Ma a párkapcsolat egyenlő azzal, hogy van kivel baxni, van kivel kipróbálni a pornós baromságokat, van valaki aki ellenszer az unalom ellen, de semmi komolyat, elköteleződést nem kell vállalni. Ebből kiindulva napi renden van a féltékenykedés, nehogy már más nő is használja a pasim farkát, én meg esetleg egyedül maradjak. Minden csak a szex és a szórakozás körül forog.

Sajnos maximálisan igazad van, 23!

Ez ugye egy morális válság, férfiak és nők körében egyaránt...

A magas státuszúak persze nem élnek ezzel, de nem nagyon találkoztam még olyan A vagy B státuszú emberrel, akinek a intellektusa ennyire kiforrott lenne...

Én házas emberként döbbentem rá arra, hogy az ember mindig és kizárólag egyedül van a világba. Mindig mi de ki csak odáig tesz a másikért, ameddig előnye vagy haszna van. Végig güriztem az életem, állandóan azt figyeltem hogy mivel tehetném jobbá mások életét, és visszafelé meg a büdös nagy semmit kaptam. Ez most nekem egy nehéz időszak, mert teljesen át kell értékelnem mindent.

Pont ezt látom magam körül is! Az emberek egy csoportja szenved, és pont azok szenvednek akik tettek is valamit. Párkapcsolat? Ugyan már! Nulla, szimpla üzlet az egész, amikor már nem nyereséges, el is felejtenek.

Én idióta meg hajtok, küzdök, aztán annyi a szerepem hogy vigyem a vállamon a csaláfot, aztán még a születésnapomaat is elfelejtik hogy mást ne is mondjak! Munka, güri, intéznivalók. Ennyi vagyok a házasságomban. Idővel feltűnt hogy nulla testiség, nulla érzelem, vagyis csak én er

25. Mert nagyon kevés az az ember, aki kíváncsi és hajlandó önmagából áldozni a másikra!

Vannak ilyenek, de még ők sem kíváncsiak egymásra, ha azt mondanám hogy itt van 5 ilyen nő, 5 ilyen férfi, egyik sem szólna a másikhoz. Ezek az emberek félnek, ki mitől. Garantáltan a házasságok fele teljesen rossz párosítás, de inkább sínylődik benne a normális nő a barom, érzéketlen férje mellett, meg a normális férfi a frigid, érzelem mentes felesége mellett, mint hogy váltanának egymással két szót. Mármint a normálisak. Inkább panaszkodnak hogy nincs normális férfi és nő, ezzel ke is van tudva. Inkább kínlódnak otthon, meg szenvednek titokban a nyomorult társkeresőkön, minthogy két értelmes mondatot váltsanak hozzájuk hasonló értékrenddel megáldott emberrel! Mert az már félelmetes, mi lesz akkor a fosh házasságukkal? Inkább maradnak benne, mert hát az már megszokott.

Szerintem semmit. Nagyon nem azt a világot éljük,amikor a párkapcsolat boldogságot,szeretetet tud adni.

Az ég világon semmi jóból nem maradtál ki,ellenben megkímélted magad jó pár csalódástól.Különben lehet már semmi önbizalmad nem lenne,annyi kudarcot kaptál volna.