Miért éreznek hiányt azok az emberek, akik későn találtak párra és későn vesztették el a szüzességüket? Az előtte lévő sok visszautasítás, mellőzöttség miatt vagy mi miatt? Akinek jó sokára sikerült egy párkapcsolatot összehozni, azok hogy élik meg?

"Akinek jó sokára sikerült egy párkapcsolatot összehozni, azok hogy élik meg?"

úgy, hogy élvezem a szexuális életet és további örömöket, amiket egy párkapcsolat nyújt. nem pedig holmi múltbéli hiányok miatt kesergek.

mellőzöttséget sosem éltem át, mindig is úgy vettem, hogy a visszautasítások hozzá tartoznak az élethez, nekem az átlagnál több jutott ki, de nem tekintettem magamra úgy, mint valami külön állatfaj, csak simán mint akinek nehezebben akar összejönni a dolog.

anyámon kívül amúgy senki nem csesztetett, hogy találjak már párt. azt, hogy a haverjaim néha megkérdezték, mi a helyzet, nem éltem meg csesztetésként.

Párkapcsolatok 80% azért jön létre hogy xy a környezetének azt mutassa hogy ő nincs lemaradva és nem selejt.

Na mármost főleg a férfi oldalról minél öregebb kapcsolat nélkül , annál nagyobb vesztes a társadalom szerint. Ezért van bepipulva a 27 éves szűz , meg a 30,40 éves dagadt incel, hogy ha bemegy a munkahelyére akkor mekkora pancsernak gondolja mindenki.

Nemrég, 30 éves koromra jött össze az első

Azelőtt csak prostikkal szexeltem, de azt is régebben már.

Csak úgy jött össze hogy nem én kezdeményeztem a csajnál a találkozót, mert én már letettem a csajozásról addigra. Elég részeg lettem hogy lesmároljam a nőt, aki aztán rámtapadt.

Olyan váratlan, hihetetlen dolog hogy így a semmiből, úgy hogy már abszolút nem is törekedtem semmire a nőkkel, mégis lett valakim aki odáig van értem, hogy ezt valami szürreális álomnak élem meg.

Rendszeres és kiadós szex, érzelmes beszélgetések és összebújások mind olyan dolgok amiknek átéléséről már végleg lemondtam, és most valóra vált.

Persze tartok tőle hogy véget ér hamar, de nem aggódom túl, inkább próbálom kiélvezni a helyzetet amíg lehet.

Amúgy az még az érzésem hogy ez olyan kései ajándék, túl későn jött és túl sok problémával karöltve, hogy megváltoztassa az életemet. Inkább egy ajándék az élettől a sok szenvedésért a nők terén, semmint egy valódi lehetőség egy valóban rendes életre. Túl öregnek érzem magamat is ahhoz hogy új életet kezdhessek

6#

Persze hogy vannak egyéb problémák

De a korábbi tragikusan szegényes élet tett olyanná amilyen vagyok

Tudom hogy az élet nem tartogat számomra már túl sok jót, ezért csak abból kell kihoznom a legtöbbet amit éppen adott.

Most itt vagyok ugye karrier és tervek nélkül, ami ugye csakis azért volt mert eleddig semmiféle motivációt nem kaptam az életben arra hogy valamire vigyem, minden erőfeszítés nevetségesen hiábavaló erőlködésnek tűnt a számomra, ezért nem volt értelmük.

Mostmár hiába lesz némi motivációm, nem válthatom meg az elveszett fiatalságomat, nem kapom vissza a nyomorúságban telt éveket.

Nem ilyenkor van az ideje ennek hanem tizenévesen, és ez a lemaradás végzetes a számomra.

Már az életem végét terveztem, és nem a folytatást. Mondjuk a terv nem változott így sem

#7 na nehogy itt elkezdj nekem depizni, bátya. látod, már pusztán annyiért is érdemes élni, hogy áll a faszod. hát még ha hozzávesszük, amiket írtál, a rendszeres kiadós szexet, az érzelmes beszélgetéseket, az összebújásokat, meg minden egyebet. nem visszafelé kell nézni meg keseregni, hanem örülni annak, amitől a jelentől kapsz.

egyébként meg senki nincs ott, mint tizenévesen. attól még, hogy nem szexeltél, az emberi készségeid fejlődtek, a "nyomorúságban" telt évek alatt is. a mai világban meg tényleg tele van olyan emberekkel, akik harminc évesen vágnak új karrierbe, mert addig csak úgy elvoltak, vagy pályát tévesztettek.