A nők értékelik, ha leszólítják őket vagy sem?

Ez sokmindentől függ. Van, akit mindig is zavarni fog egy idegen közeledése, van akinek a hangulatától függ és bizonyára van, aki nyitottabb erre.

Szerintem egy rendezvényen, fesztiválon, koncerten vagy akár a kutyafuttatóban sokkal jobb néven vesszük a leszólítást, mert nem érkezik annyira derült égből. Ráadásul ezeken a helyeken van valami közös téma, amiből ki lehet indulni.

Ha jól nézel ki, és menő a dumád, akkor talán lesz, akinek bejön. A többségnek így se jön be.

Viszont, ha rosszabbul nézel ki vagy a stílusod általános, unalmas, akkor megfogod kóstolni a rendőr gumibotját az első ilyen kísérleted során.

#1 de élőben egyáltalán honnan lehet tudni, hogy vevők vagytok erre? Elég megterhelő mentálisan, leszólítani nőket. Nem csak a "nem" választól félünk, hanem attól, hogy mindenki látja, hallja. Még rosszabb ha jelentet csinál a nő.

Biztos furcsán fog hangzani, de az "igen" is picit ijesztő.

Ami meg az óvatos bámulást illeti, sok nő panaszkodik perverz zaklatókra, félek, hogy téveden megrémülne és azt hinné, hogy én is olyan vagyok.

35F

4

Ezért jobb egy természetes közegben beszélgetést kezdeményezni.

Ha valaki megszólít hátulról, hogy "Szia, ismerkedünk?", akkor 1 másodpercem van eldönteni a választ, ennyi pedig bőven nem elég, úgyhogy inkább nemet mondok mindenkinek.

Egy rendezvényen semlegesebb témáról elbeszélgetve viszont van egy kis időm felmérni a másik ember karakterét, és nem kapcsol be a "fight or flight" üzemmód.

Pl kutyasétáltatás közben ha valaki odajön, megkérdezi, milyen fajta vagy honnan van a hám stb, kialakulhat egy beszélgetés. Sőt még ha nem is lesz belőle semmi, szerintem nekem is és a srácnak is kényelmesebb, mint a direkt visszautasítás.

"de élőben egyáltalán honnan lehet tudni, hogy vevők vagytok erre?"

Aki vevő rá, az jelzi, hidd el. Ő is keresi veled a szemkontaktust vagy legalább tartja, ha alapvetően te vetted fel + rád mosolyog vagy ha te mosolyogtál rá, viszonozza, és ezeket követően sem az van, hogy elfordul semleges fejjel, többé feléd sem nézve.

Én itt már többször leírtam, hogy mit csinálok, lehet, hogy te még nem futottál bele, mások már biztos unják... Helyszín: strand (egyben uszoda is), a megérkezés és a távozás pár percét leszámítva én egyedül vagyok. Leülök valahová pont így, ahogy írod is, hogy közönség azért ne legyen. Fülem nincs bedugva, nem a telefont bámulom megszakítás nélkül. Figyelek, ránézek emberekre, keresem (és tartanám) a szemkontaktust. Nos, még addig sem mernek vagy akarnak eljutni, hogy ez a szemkontaktus meglegyen. Hát, így nehéz... Én értem és megértem az esetleges "félelmet", de nem ugorhatok a nyakukba... Van ott valami 50-esnek (közelebb a 60-hoz) tűnő úszómester, a kb. 2 hónap alatt egyedül benne volt annyi, hogy rám köszönjön, váltsunk pár szót. Pedig ez még igazán nem nagy dolog. Ha idáig sem jutunk el, abból soha nem lesz semmi.

"de élőben egyáltalán honnan lehet tudni, hogy vevők vagytok erre?"

Ezt csak a lúzerek nem veszik észre!!!

Én oda szoktam menni csajokhoz. De csakis olyanokhoz akiken látom hogy érdeklődőek! Mégis 10-ből 9 ezt egyáltalán nem értékeli! De legyen tökünk, mi?

Úgy hogy nem vagyok nő híján. Nem görcsölök rá.

Úgyhogy ennyit a nőkről!