Lehet párkapcsolatom szerintetek ilyen "családi állapottal"?

Oké, én már némileg idősebb vagyok, de 100%, hogy huszonegykét évesen sem jelentett volna ez problémát. Azt elismerem, hogy egy apa-szerepre nem lettem volna készen, és egész biztos, hogy okozott volna némi fennakadást, ha az illető saját gyerekéről lett volna szó, de itt baromira nem ez a helyzet. Ha mondjuk 20 éves koromban találkoztam volna a mostani éneddel, lehet, hogy kicsit éretlennek éreztem volna magam hozzád, de egész biztos, hogy semmi hátrányt nem jelentett volna ez a dolog, sőt, őszintén: borzasztóan felnéztem volna rád, és megbecsültelek volna. (Jó, az is igaz, hogy én nem egy szokványos minden hétvégén a sárga földig lerészegedős tini voltam.) És őszintén... bő fél éve én meg pont egy nálad csak pár évvel idősebb egyedülálló (pontosabban elvált) anyával ismerkedtem. És azt mondom, hogy egyáltalán nem jelentett volna problémát. Aztán persze a sors másképp hozta, de ha rajtam múlik, összejövök vele. (Ő viszont inkább az exét választotta, nem azt, akitől a kicsi van, hanem az az utánit, akivel évek óta hol összejönnek, hol szakítanak... de nem bánom, mert azóta én is kapcsolatban vagyok egy fantasztikus nővel.)

"Olyan pasi valószínű tényleg velem maradna ennek ellenére, aki szeret"

Szerintem másképp nem is érdemes kapcsolatba kezdeni. Ha nincs meg a szerelem, akkor én úgy gondolom, hogy az nem is normális párkapcsolat. Nyilván ez nem két nap alatt fog kialakulni, de szerintem nem érdemes megfelelő érzelmek nélkül párkapcsolatba kezdeni. Az kicsit magunknak, meg a másiknak az átverése is, és nem sok jó szokott kikerekedni belőle. (Persze, a világ nem fekete-fehér, lehet barátság extrákkal, vagy szexkapcsolat, aztán hátha kialakul belőle más is, de szerintem ez már részletkérdés.)

"nyilván ha választhat egy “gyerekes” és egy gyermektelen között, én nem hibáztatom, ha a gyermektelent választja"

De nyilván nem csak ez az egy szempont fog dönteni. Ha meg már valaki kezd megismerni, akkor onnantól nem a gyerek lesz a mérvadó, hanem Te.

"Az idősebb férfi talán jó ötlet lenne, de én saját gyerek vállalására még nem állok készen"

Ez tök érthető. És az, hogy ki mennyire van ott fejben, nem kor kérdése. Idősebbek között is vannak olyan sekélyesek, hogy egy marék lepkének több IQ-ja van. Akármilyen korú is az illető, mindenképp csak olyannal állj össze, aki tisztel és megbecsül, elfogad társnak, és nem uralkodni akar feletted!

"volt olyan, aki úgy értelmezte, hogy akkor én már “anya” vagyok, és akkor mit számít, hogy 1 vagy 3"

Jó, hát az ilyennek tipikusan annyi agysejtje van, mint egy óriás amőbának. Szerintem nem kell ecsetelnem, hogy miért.

Egyébként is... az ilyen veszettül gyerekcsinálós egyéneket érdemes elkerülni. Nyilván mások a céljaitok, a rövid- és középtávúak mindenképp, meg aztán normális körülmények között azért a két fél alaposan meg kell, hogy ismerje egymást, mire egy ilyen felelősségteljes döntésre jutnak. Meg nyilván amit írtam, csak olyannal érdemes kezdeni, aki elfogadja a céljaidat, és támogat benne. Aki kb. csak a méhet és a vaginát látja benned, azokat messziről kerülni kell!

"én azért idővel szeretnék még egyetemre menni, és olyan munkát amit tényleg szeretek is, meg ilyenek"

Persze, ez természetes, és egy értelmes ember - kortól függetlenül - ezekben teljes mértékben melletted is áll. Még akkor is, ha a saját gyereked lenne, de a helyzet az, hogy te magad semmiről nem tehetsz, te lényegében semmit nem csináltál másképp, mint bármelyik más céltudatos tini, az, hogy édesanyád mit csinált, az meg nem a te sarad.

"Ez egy nagyon jó szűrő, ami a legtöbb idiótát elriasztja."

Mennyi álszent ember van itt... Az a baj, hogy nem csak az idiótákat riasztja el, hanem minden normális embert is, aki nem akar papás-mamást játszani más gyerekével huszonpár évesen. Mindenkit, aki szeretné megélni a fiatalságát, bulizni, utazni, szórakozni, élvezni az életet. Nem kell egy gyerek koloncnak. Szar helyzet egyébként, ne add fel, talán találsz valakit, aki nem így gondolkozik.

14. Te amúgy elolvastad, hogy teljesen egyedül ő neveli? Akkor most ez mit számít?

Kérdező! Áldott jó ember vagy, és nagyon sajnálom, hogy így "elbánt" veled a sors..

Remélem találsz majd olyat aki elfogad titeket. ❤️