Létezhet hogy egyszerűen nem vagyok szerethető, vagy túl unalmas vagyok?

Sajnos rengeteg férfi ilyen a nők szemében. Attól normális ember vagy, sőt szerethető is, csak nem mint pár vagy partner.

Nem tudsz ellene tenni.

Létezik. Szintén zenész. (N, 30+)

Semmit nem lehet tenni. Vagy mégis hogy képzelted el, majd valahogyan tartalmat, személyiséget "töltesz" magadba? Az unalmasságon nincs, ami segítene, elolvashatsz rengeteg könyvet, megnézhetsz egy csomó filmet, erőltethetsz magadra hobbikat stb., hogy "legyen miről beszélni", ez nem így megy, akkor majd azt fogják unni - csak nem már rögtön a legelején -, hogy ezekről beszélsz. A szerethetőség pedig nagyon erős összefüggést mutat ezzel; ha untatod őket, az nagyon hamar idegesítő, irritáló lesz számukra, és ellenszenvessé válsz tőle.

2: Egy idő után a legizgalmasabb embert is ki lehet ismerni, és unalmassá válik.

Eleve miért kell elvárni bárkitől, hogy mint társ izgalmas legyen? Szerintem aki ilyet vár el, az maga unatkozik, és a kapcsolattól várja a szórakoztatást.

Van ilyen nőismerősöm, az az egyik félelme, hogy ha a másik kiismeri, akkor unalmasnak fogja tartani. Erre azt mondtam neki, hogy csak azzal nem számolsz, hogy a másik téged szeret, és szeret veled lenni. Nem feltétlenül vár izgalmasságot, vagy pörgést, hanem a személyiségeddel szeret lenni. Ennyi.

6: Régen (akár csak a szüleink idején) ez nagyjából így volt. Ma már nem. Igenis elvárják az izgalmasságot, pörgést, szórakoztatást. Nem csak párkapcsolatban. A legtöbb ember durván ingerkereső és -függő lett, nem bírják elviselni (vagy nem jól), ha az alvásidejükön kívül csend van, nem történik semmi, nem jönnek folyamatosan az új és új ingerek. Nehezebb nekik az unalom, mintha valódi, tényleges problémák, negatív események jönnek.

Szóval sajnos teljesen jogos a nőismerősöd félelme. Ha jön az unalom, ő mehet Isten hírével...

#6: "Egy idő után a legizgalmasabb embert is ki lehet ismerni, és unalmassá válik."

Én nem. Engem egy idő után halál idegesítőnek szoktak találni, de unalmasnak nem igazán.

#7: "Igenis elvárják az izgalmasságot, pörgést, szórakoztatást."

Én nem a "szórakoztatást" várom el, hanem egyfajta intellektuális ihletadást, azáltal, aki ő maga. De ehhez SZÉLES KÖRŰ érdeklődés, műveltség, és hát igen, olvasottság (nem net, hanem könyvek!) szükséges. Méghozzá elsősorban humán területen, vagy a humán-reál területek határán.

Nekem inkább a pörgés válik unalmassá már rövidebb távon is. Pontosabban nem unalmas, csak rohadt fárasztó és aki introvertáltabb típus, az hamar "lemerül".

Volt csajommal szerintem részben ezért is futott zátonyra a kapcsolatunk, ő sokkal pörgősebb volt, mint én. Én mindig azt szoktam mondani, hogy lassabban élek, nekem nyugisabb az életritmusom sokkal, mint a legtöbb embernek. Ő állandóan progrmaokat akart, ide-oda menni, ami egy ideig működött is, mert számomra is újdonság volt, de nagyon hamar borzasztó fárasztóvá vált és szerintem ő úgy érezhette, hogy már nem vágyom rá, nem akarok vele időt tölteni. Holott csak annyi volt a gond, hogy nekem nem jelent problémát, ha mondjuk hétvégente nem kell mindig menni valahova, hétköznap meg simán kibírom ha csak otthon elvagyok.