Túl magasak az elvárásaim?

Az a kérdés hogy minden tudsz vagy akarsz engedni.

Az sajnos tény hogy azok az emberek akik tájékozottak nem sportolnak annyit mint akinek van rá ideje.

Kérdés hogy mi a fontosabb neked az hogy minden idejét aktív mozgásos közös programokal töltse vagy hogy például több órás politikai elemzéseket, beszélgetések nézzen végig. mert a nap végén mindenkinek 24 órája van sajnos.

Én is műszaki területen mozgok, sportolok is. Sajnos mindkettővel jár egy olyan életstílus ami nem összeegyeztethető olyan emberekével akik nem sportolnak és / vagy nem reál beállítottságúak.

Pont fordítva látom, felszínesen elvagyok bármilyen emberrel, de a párkeresés már más tészta. Ha mélyebb kapcsolatot szeretnél, idővel együtt élni (összeköltözni) a másikkal, akkor nem fog működni az, hogy ő benyomja a netflixet te meg elmész közben futni egy félmaratont.

A másik fele meg végképp probléma. Egy egyszerű érettségis (vagy értelmetlen szakot végzett) ember teljesen máshogy éli meg az élet minden pillanatát, legyen szó akár egy egyszerű bevásárlásról. Ha nem csak ellenni szeretnél valaki mellett mint egy befőtt, hanem társat szeretnél akivel a saját szinteden tudsz kommunikálni, akkor fontos hogy kognitív képességek terén is megugorja azt a szintet ami felett már önmagad lehetsz és nem lebutított formában kell a gondolataidat átadnod.

tldr rossz hogy szűrnöd kell, de tapasztalatból mondom, hogy csak az idődet fecsérled ha nem szűrsz. Előbb vagy utóbb úgyis nem megugorható problémát fog okozni a kapcsolatban az intellektuális illetve életvitelbeli szakadék.

Mert aki "csak" érettségizett az nem lehet értelmes, intelligens és széles látókörű?

Pont magadat degradáltad most le, hogy te viszont mennyire ilyen vagy...

Ez hulyeseg hogy a masiknak nem kell hasonlóan gondolkodnia, mert a különbözősegek majd kiegeszitik egymást...nem lehet olyannal együtt élni akivel nincsenek közös pontok, érdeklődés, intellektualisan beszéd téma. Akkor az egyik csinalja az ő dolgát, a másik a sajátját, aztán lakotarsakkent szépen elelnek. Közös jövőbe igenis kellenek a közös pontok es nem elég ha az 10bol 1... 10bol 7-8,a maradekkal meg szinesithetik a másik életét.

Sajat boromon tapasztalom, hogy 2 ev utan total felőről hogy egyik érdeklődési korombe se képes bevonodni, mindent ugy csinalok mintha nem is járnék senkivel, ha hazamegyek se tudom elmeselni mi volt XY programon, esemenyen, mert nem erdekli, untatja. Kösz, de ebből en se kérek többet, egyetértek Kérdezővel, ne adjon alább az igenyeibol

Semmi baj az "elvárásaiddal" kérdező. Ahogy írták is, kellenek a közös pontok. Amin érdemes gondolkodni, hogy ezeket nem elvárásként megfogalmazni, hanem azt átgondolni és figyelni hogy mi az amire szükséged van, mi tesz boldoggá egy kapcsolatban és mit ad neked az a férfi akivel ismerkedsz, ahelyett, hogy listát vinnél a randira. Biztos nem lesz olyan ember aki papírforma szerint megfelel minden elvárásodnak,de lehet hogy pont az új, más tulajdonságai miatt fog neked tetszeni. Én pl szintén inkább túrázós, sportolós vagyok, de volt dolgom olyan lánnyal, aki fesztiválozós volt és megszerettette velem a dolgot. Lehet pont attól tanulsz majd a legtöbbet, aki leginkább különbözik tőled.

Mondjuk nem is értem, hogy fiatal, aktív, sportos, valószínűleg jó alakú, egyetemista lányként, főleg matek szakon hogyan nincs 100 jelentkeződ akik közül válogathatsz, miért olyanokkal találkozol akik már elsőre nem tetszenek. Ezek alapján én is szívesen ismerkednék veled és jól vezetek :D 27/F

Az emberek 99%-a pontosan itt rontja el az egész párkeresés témát és ítéli saját magát is az egyedüllétre.

Túlkomplikáltok.

Azt meg kell értenie mindenkinek, hogy az emberek és a társas kapcsolatok nem olyan mint egy autószalon, hogy pipálgatom az extrákat, hogy ez is legyen benne, az is legyen benne, a végén pedig majd leszállítják az autót azokkal a felszereltségekkel, amiket előzőleg kiválasztottam. Ez embereknél nem működik.

Lehetnek preferenciád, de ha a preferenciákat szükséggé alakítod át, akkor azt fogod észrevenni, hogy elteltek a fiatal éveid és tulajdonképpen nem jött az az ember, akit a saját fejedben kialakítottál. Nőként pedig 30+-osan sokkal nehezebb normális párt találni, mint férfiként.

Ez nem azt jelenti, hogy nem voltak hozzád illő emberek, nem azt jelenti, hogy nem volt senki, aki boldoggá tudott volna tenni. Voltak ilyenek, csak te a fejedben kialakított képet üldözted ahelyett, hogy éltél volna.

És csak hogy értsd a preferencia és a szükséglet közötti különbséget: szeretem, ha egy nő visel magassarkút. Ez a preferenciám.

Viszont nem fogok 1 olyan nőt sem elhajtani azért, mert valamelyik kijelenti, hogy gyűlöl magassarkút húzni a lábaira.

Mert nem a preferenciám fog boldoggá tenni, hanem az ember. És a boldogságomhoz nincs szükség olyan nőre, aki magassarkút húz.

Szóval lehet itt elvárásokról írkálni, de én mindig azt mondom, hogy ildomos mindenkinek átgondolnia a preferenciáit és a szükségleteit, mert a kettő jelentése nem ugyanaz, az emberek pedig nem tárgyak, akiket meg lehet rendelni és be lehet programozni.