Akinek nincs elég motivációja a társkereséshez, annak valószínűleg nem is való társ?

Főleg férfiakkal szemben elvárás ez, hogy menjen, "hajtsa a vére", akarjon nőkkel intim kapcsolatba kerülni és végülis nem is csak az a lényeg, hogy hány esetben ér el sikert, hanem hogy látszódjon rajta az akarat. Az ha valaki elengedi a dolgot, nagyon sokszor a gyengeség jelének tartják, pedig lehet az illető szeretne társat, csak belekényelmesedett az egyedüllétbe, hogy nem kell senkinek megfelelni, senkihez alkalmazkodni és az életem más területeire koncentrál.

Nőknél nem tudom hogy van, de a mostani közvélemény és az itteni hozzászólások többsége szerint nekik jobb egyedül, mint átlagos férfi mellett, szóval ott kevésbé furcsállják, ha valaki nem keres aktívan maga mellé senkit. Viszont ha valaki tényleg úgy van vele, hogy hát jó lenne egy társ, de nem töröm össze magam azért, hogy találjak, az valószínűleg nem vágyik eléggé a párkapcsolatra, hiányzik belőle valami? Mert sokan minden követ próbálnak megmozgatni, hogy legyen párjuk.