Párkapcsolati, ismerkedési szempontból mennyire számít, imponál. hogy a pasi elszánt, és képes bármire? Tehát ha jön egy probléma, pl. találkoznátok, de lerobban a kocsija, akkor is odamegy, ha tűző napon 10 km-t is kell gyalogolnia...

Manapság nem menő talpraesett, macsó férfinak lenni.

Ellenben szerencsétlen, alázható nyomingernek igen.

Manapság a nők a macsók, rájuk KELL felnézni, különben jön a hisztéria.

A legtöbb mai nőből előjönnek a kisebbrendűségi, megfelelési kényszeres komplexusok, ha egy férfi férfiként üzemel mellettük.

Tapasztalat.

Sz.rni rájuk, ha gizdáskodni akarnak, csinálják.

A 0. lépés a vonzalom. Ha az nincs vagy nem elég erős, akkor lehetsz a világ legjobb embere... Ugyanez fordítva: ha van és elég erős, akkor egész sok hibát, hiányosságot elnéznek.

Nő vagyok, 30-as, csúnyácska, tehát olyan, akihez nem szoktak vonzódni. Tapasztalatból írtam a fentieket, én kb. semmit nem engedhettem meg magamnak soha, még egy jelentéktelen kis nyelvbotlást sem, és a kutyát nem érdekelték olyan erényeim, mint pl. a lojalitás.

40 feletti nő vagyok. A volt férjem ilyen jég hátán is megélős típus, ami nekem nagyin vonzó volt mindig is egy másik emberben, mert én is efféle vagyok.

Nyilván nem eszetlenül (tehát nem kell a betonon 10 km-t gyalogolni, de legyen már esze hívni egy autómentőt :).

De a mindennapokban sokat számít ám- pl amikor költöztünk vagy festés-felújítás, bútorösszeszerelés volt akkor igenis sajnos csinálni kell amíg kilátsz a fejedből- ott azért nincs az, hogy nekifekszek fél órácskát, mert jár az énidő meg nehogy már nekem ne legyen jogom meg társai- igenis vonzó az, ha valaki- jellemzően időlegesen- bele tudja tolni magát egy feladatba 110%-on, mert látja a közös célt- aztán persze lehet a szőnyegen félholtan elterülni közösen, mert megvan a kitűzött cél…. És ezek csak olyan mindennapi dolgok. Vagy pl most a lekvárfőzés- hiába megy a légkondi, olyan nincs, hogy a felénél elfáradtam, aztán ledőlök, a cucc meg égjen oda ugye…

Ugyanígy jó látni azt, ha én 40 felett tudok tanulni, vizsgázni folyamatosan, állást váltani, ha nem vagyok elégedett a bérrel vagy a körülményekkel, akkor a férfi is álljon hozzá hasonlóan.

Nyilván ezt sem eszetlenül és a mentális egészséggel is törődve, tehát nem kell napi 18 órákat dolgozni, de az igenis jó, ha van egy project és lehet azt tudni, hogy bent most 2 hétig jobban kell húzni az igát, utána lehet pihenni, szabira menni, HA KÉSZ a feladat, akkor emberünk nem nyafog meg rinyál meg kellemetlenkedik, hogy neki tenni kell valamit.

Egy jó kapcsolatban ilyenkor meg a kevésbé leterhelt fél egy picit átvesz a közös élet teendőiből és akkor mindenki jól jár- csak tudni kell megbeszélni.

Azért munkaalkoholista vagy OCD-s emberrel nem lennék együtt, tehát a ló túloldalára sem kell esni meg nem vonzó a szimplán nagymellényből, büszkeségből, keményfejű butaságból, ki-ha-én-nem-ből előadott akciók sem (tehát ha valaki csak azért is legyalogolja a 40 fokban betonon a 10 km-t, mert bezzeg más az löttyedt b..zi :D ahelyett, hogy gondolkodna).

Hát ha konkrétan a példát vesszük akapul, a 10 km-es gyaloglást.

Egyrészt nyilván nagyon jól esne. Másrészt elgondolkoznék, hogy ez a csávó biztos, hogy nem normális és inkább hagyjuk. :D

A példát leszámítva, egy elszánt, bármire képes és mindent megoldó férfi mindig imponáló. Egyértelműen óriási pluszpont.

"Tehát ha jön egy probléma, pl. találkoznátok, de lerobban a kocsija, akkor is odamegy, ha tűző napon 10 km-t is kell gyalogolnia..."

Ez milyen helyzet amúgy, hogy alakulhatna ki?:)

Nincs tömegközlekedés például felétek?:)