Tényleg ennyire használhatatlanná ezek az online társkeresők??

Több, mint 1 éve vagyok szingli és próbálok ismerkedni. De nyilván 40 óra munka mellett leginkább az online társkeresés marad. Persze eljárok erre-arra, látom is, hogy megnéznek a férfiak, 2 hetente kb bulizni is megyek, ahol szintén odajönnek hozzám (csak sajnos vagy túl idősek hozzám, vagy nem keltik fel az érdeklődésem, de ez most hosszú sztori, nyilván nekem is van 1-2 elvárásom).

És akkor marad a társkereső.. ezt a fertőt, ami itt van, szörnyű. Beleteszek 1-1 beszélgetésbe sok energiát, aztán kiderül, hogy trollkodnak, komolytalanok, össze-vissza írogatnak. Mutattam férfi ismerősöknek is pár "gyöngyszemet", és ők is meg voltak hűlve, hogy tényleg ez a férfi felhozatal?? Pedig nagyrészt értelmiségi, diplomás emberekről van szó (Persze nem a diploma teszi az embert, ez is tény). Teljesen elkorcsosult ez az online társkeresés..

Magamról annyit, hogy nyilván én sem vagyok tökéletes, vannak hibáim, de egyébként csinos és szép nőnek tartom magam, külsőre nincs velem gond. Van rendes munkahelyem, diplomám (bár mint írtam, nem feltétlen ez számít), hobbim, aktív életet élek, sportos vagyok, utazok-kirandulok, nyitott vagyok mindenre. Szeretek poénkodni, van humorérzékem is. És mégis, egyszerűen az egész olyan, mint egy végeláthatatlan útvesztő... :(

Tudom, hogy nem velem van a gond, de pár nap tinder után már olyan nyomorultul érzem magam, pláne mikor randi előtt random szétmatchel a másik, meg ilyenek történnek. Igazából én ezt a fertőt senkinek nem ajánlom, sem nőknek, sem férfiaknak, sz*r, máshogy sz*r, de sz*r...

Szóval pár nap után tökre süllyed az önbizalmam, hogy mi a jó ég baj van velem, miért van ez.. aztán bemegyek dolgozni, edzőterembe, bulizni stb, és látom, hogy tetszem a férfiaknak... buliban is oda szoktak jönni, csak hát többet kéne bulizni járni, de minden hétvégét sem szeretnék ezzel tölteni.. nehéz ez a párkeresés.

Most azt hiszem, félig kiönteni a lelkem jöttem ide, de nagyon érdekel az is, hogy ti mit tapasztaltok?

26N