Nem féltek a kapcsolattal, elköteleződéssel járó változásoktól?

Leginkább 35-40 felettiek válasza érdekelne, hogy ti ezt hogyan élitek meg.

Tapasztaltatok ilyet, hogy attól tartotok, hogy egy ismerkedés felforgatja a nyugodt, békés szingliéleteteket, és pl hosszútávon többet vesz el az egész, mint amennyit ad?

Leginkább arra az érzésre gondolok, amikor az embert egy ismerkedésnél elkapja a pánik, hogy ha össze kell költözni, akkor lőttek az eddigi nyugalomnak, és a másik miatt sokkal több lemondást, türelmet kell majd gyakorolni, olyan dolgokat, áldozatokat is bevállalni, amiket az ember nem akar, de abban a helyzetben már muszáj.

Szeretnék párkapcsolatot, de ilyen téren az összeillőséget is keresem, hogy az ellentétek ne tegyék tönkre a dolgokat... ilyen téren inkább tudatosabban ismerkedem, de ettől még ez a szorongás ott van. És ilyenkor a könnyebbik út a menekülés, hogy az ember mégsem vállal párkapcsolatot, kihátrál, mert nem szeretné hogy felforgassák az életét, és még ő legyen a hibás utólag. Közben viszont ott van belül az igény egy megértő, elfogadó, és mély párkapcsolat iránt, mert nagyon jó dolog szeretni, adni, és viszontszeretve is lenni.

Hogyan élitek meg ezt? Van itt olyan, aki fel tudott ez alól szabadulni, és jó párkapcsolata lett? Mi segít ilyen helyzetben?