A magány érzése hullámokban jön? Másnál is ilyen?

Több, mint 1 éve vagyok szingli. Szakítás után egyből ismerkedni kezdtem, de nem jött össze, nem lettem szerelmes, pedig sokat randiztam. Aztán megismerkedtem valakivel, aki picit elcsavarta fejem, de ő pedig tőlem nem akart többet. Ezt kovetoen kezdtem el nagyüzemben randizni, kiégtem, felhagytam az egésszel. Ennek már kb 4 hónapja. Eddig úgy éreztem, nem is kell nekem senki, tökéletesen elvoltam a világomban, dolgoztam, utazásokat tervezgettem, sportoltam és buliztam.

De nem tudom, mi történt, 2 hete olyan magányosnak kezdtem magam érezni. És ami a legrosszabb, az exem őrült mód elkezdett hiányozni, pedig úgy éreztem, túl vagyok rajta. Hiányzik az, amit ő adott és sajnos senkiben nem találtam meg azokat a belső értékeket, amit tőle kaptam (sajnos olyan dolog miatt lett vége, amire nagyon nincs ráhatásunk). És magasra tette a lécet. Ami nem jó szerintem..

Most 2 hete szinte felemészt a magány. Pedig nagyon sok programom van, voltam 1 hetes bringatúrán is Európában, zajlik az élet, szerveződik baratnokkel utazás is, bulik is, edzések. Munka is pörög.

Nem tudom, most hirtelen mi ütött belém. Más is tapasztalt iylet, hogy elvolt hónapokig úgy, hogy nem is igényelte, hogy párja legyen, aztán egyszercsak BUMM, beutott, hogy kellene?

Lehet azért is érzem ezt, mert apukám új felesége nagyon nyomaszt ezzel, hogy 26 leszek idén és a biológiai óra ketyeg...