Miért hiszik az emberek, hogy az önbizalom oldja meg a társkeresési problémát?

A másik fél a te jellemed alapján dönti el, nem? Nem is értem ezt a fhasz kérdést.

Ha valaki totál önbizalomhiányos, akkor folyton komor, szomorkás, folyamatosan megerősítést akar, nem úgy öltözik, nem úgy mozdul ki, stb., ki a pötsöm akarna ilyet maga mellé? Önbizalommal és kevésbé előnyös megjelenéssel is lehet hódítani, ha mellette vidám az élet. Ha szavaznom kellene, nekem az utóbbi kell, szóval igen, a másik dönti el a jellemével, hogy nekem ő fog-e kelleni.

10

De ennek semmi köze az önbizalomhoz.

Ha elkezdesz párkapcsolatban élni akkor azért lesz körülötted több próbálkozó, mert az ember természete és en bloc pszichológiája mindig az összehasonlításokon alapul és tudat alatt is felfelé értékel embereket, státuszt a többi emberhez viszonyítva.

Ha szép vagy és foglalt, akkor nyilván ki ne akarna egy szép emberrel együtt lenni? Persze hogy mennek utánad.

Ha ronda vagy és foglalt, akkor is értékesebbnek ítélnek meg mintha egyedülálló lennél, mert bár lehet hogy ronda vagy, de mégis indikátor arra vonatkozólag, hogy tudhatsz valamit, mert ennek ellenére is veled van valaki és foglalt vagy.

Ha 2 embert felöltözetsz úgy, hogy az egyiket öltönybe a másikat melós ruhába, az emberek többsége az öltönyöst fogja szimpatikusabbnak találni, aztán átcserélik a ruhát, a következő 10 ember szintén az öltönyöst fogja szimpatikusabbnak találni. Pedig nem csináltál semmit, csak megcserélted az öltözködésüket.

Mert tudat alatt is bizonyos tulajdonságokat társítasz emberekhez, öltözködés alapján vagy éppen párkapcsolati státusz alapján.