Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit csináljak ilyen helyzetben?
Sorozatos, durva, súlyos okok miatt nem tartom a kapcsolatot a szüleimmel (röviden egyikük folyamatosan próbált terrorizálni, a másikuk meg falazott neki akkor is, amikor életveszélyes dolgokkal próbálkozott, többször is adtam új esélyeket, mindig ugyanaz lett a vége). Egyikükkel nagy ritkán beszélek, de olyankor is ügyelve arra, hogy mit és hogyan mondok neki magamról és a dolgaimról (leginkább semmit, vagy csak teljesen érdektelen apróságokat), mert nem akarom, hogy visszaéljen vele. Ezzel különösebb probléma nincs, alapvetően óriási felszabadulás nekem már az is, hogy régen nem élek velük még csak egy városban sem, érzelmileg is túl vagyok ezen a dolgon, sokrétű, célokkal teli, aktív életet élek.
A probléma az, hogy nagyon gyakran negatív irányba változott több barátnőm viselkedése is irányomba, amikor elmondtam nekik annak idején, hogy ez a helyzet. Kb mintha onnantól kevesebb tétje lett volna annak, ha nem bánnak velem jól. Haverok részéről is megesett ez többször is az évek alatt, de ez most nem lényeg, mert tanultam az esetekből és egy ideje ezekről a dolgokról nem beszélek senkinek, és azok a ,,haverok" nyilván már nem haverok, viszont egy párkapcsolatban azért idővel csak felmerül ez a kérdés, nem lehet megkerülni.
Többször is tapasztaltam magamon nagyon erős szorongást, amikor új lánnyal ismerkedtem meg és érdekelt, aminek a tárgya az volt, hogy ezt a kérdést hogy tudom majd rendezni, ha kapcsolat lesz belőle, így utóbbi időben nem is engedtem magamhoz senkit közel. Viszont így 30 körül azért érzem, hogy valami megoldást kellene erre találni, mert később szeretnék családot és nem akarom, hogy emiatt féljek belekezdeni egy kapcsolatba. Meg úgy alapból elég rossz érzés emiatt bele sem kezdeni olyan lányokkal, akik alapvetően nagyon érdekeltek volna. Ugyanakkor úgy sem szeretnék járni, mint a korábbiakkal.
Hogy lehet ezt már jó előre kiszűrni, hogy ki az, aki valóban rám kíváncsi és arra, hogy együtt mit tudunk kihozni az életünkből és egymásnak adni, nem pedig ösztönösen a védőháló nélküli magányos farkast látja bennem? Egyáltalán nem vagyok pedig se elveszett, se magányos, kifejezetten életrevalónak ismer a környezetem, és az átlagnál kiterjedtebb baráti, haveri köreim vannak.
Hát ezzel pont ellentétes a tapasztalatom. Teljesen értem, amiről írsz, ezt az erőt éreztem magambam régen is meg most is. Az eddigi barátnőimnek, meg akikkel ismerkedtem, viszont ez nagyon nem tetszett, hogy képes vagyok asszertíven kiállni magamért és a hozzám közel állókért is és ha úgy hozza a helyzet, gondolkodás nélkül meg is teszem. Kb azt éreztem, hogy azt várják el, hogy legyek már sokkal ügyetlenebb, szerencsétlenebb, több konkrét esetben az volt a bajuk, hogy harmadik félnek nem hagytam magam átverni (pl. főnöknek, boltban, vagy épp nagyobb dolog adásvételekor). Szóval ez a lehetőség nem áll meg nálam, hogy viselkedés alapján tekintenének gyengének, sőt, éppen ellenkezőleg. Mondjuk ez is zavar annyira, mint a szüleimmel kapcsolatos téma, talán ez is megér egy kérdést külön, kíváncsi lennék, ki élt át hasonlókat és mi lett a megoldás.
Teljesen önállóan élek már sok éve, azt a ,,batyut", ahogyan te fogalmazol, nem cipelem már, sokrétű életem van, élvezem a munkámat és a hobbijaimat is, társasági életem is van. Érzelmileg is nagyon stabil vagyok. Esetemben nem arról van szó, hogy érzik rajtam, hogy benne vagyok egy méltatlan helyzetben, hanem arról, hogy évekkel ezelőtt olyan dolgok történtek, amik miatt ma nem beszélek a szüleimmel. Óriási a különbség (ahogy te is írtad). Nem igazán értem, hogy ha egyébként egyáltalán nem vagyok problémás eset emiatt, akkor miért ennyire fontos ez.
Az én párom szülei sem mintaszülők voltak, sőt, egyszerűen mai napig nem tudom elkepzelni hogy hogy létezhetnek olyan anyák akik a gyermeküknek rosszat akarnak. Kicsi korától a nagyszülei nevelték, ott is kemény szigorral.
Én egy ideig csak annyit tudtam hogy nem beszél a szüleivel, tehát nem is köszönnek ha elmennek egymás mellett.
Aztan egyre többet megtudtam.
Szerencsére ő teljesen más. Hosszú a történet nem fogom leírni,es nem is ez volt a kérdés.
Szerintem ha ismerkedsz és ennyit elmondasz, mint mondjik a parom nekem, lassacskán ha feljon hasonló téma, elejthetsz olyanokat hogy nagyon komoly oka van hogy nem tartod a kapcsolatot velük és esetleg elmesélheted, hogy már nem egyszer elofordult veled, hogy mikor ezt elmesélted valakinek akkor ..elmondod nagy vonalakban amit ide leírtál. Nem kell kulon barátnőket említened, ha intelligens, levágja a mondandód lényegét. Azt is elmondhatod hogy sajnos nem egy emberrel kellett emiatt megszakítanod a kapcsolatot és nem érted miért lett így, de az élet megy tovább.
Bár mint írtad, sokan eleinte mások voltak mint később, azt nem tudod kiszurni hogy valójában az illető milyen személyiség. Hogy az onbizalomhiany miatt pl nem kezd fölényes lenni és kihasználni érzelmileg.
De legalább tisztazod hogy az ilyen viselkedesnel Te nem húzod az időd senkivel, legyen barát, barátnő.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!