Mit csináljak ilyen helyzetben?

Sorozatos, durva, súlyos okok miatt nem tartom a kapcsolatot a szüleimmel (röviden egyikük folyamatosan próbált terrorizálni, a másikuk meg falazott neki akkor is, amikor életveszélyes dolgokkal próbálkozott, többször is adtam új esélyeket, mindig ugyanaz lett a vége). Egyikükkel nagy ritkán beszélek, de olyankor is ügyelve arra, hogy mit és hogyan mondok neki magamról és a dolgaimról (leginkább semmit, vagy csak teljesen érdektelen apróságokat), mert nem akarom, hogy visszaéljen vele. Ezzel különösebb probléma nincs, alapvetően óriási felszabadulás nekem már az is, hogy régen nem élek velük még csak egy városban sem, érzelmileg is túl vagyok ezen a dolgon, sokrétű, célokkal teli, aktív életet élek.

A probléma az, hogy nagyon gyakran negatív irányba változott több barátnőm viselkedése is irányomba, amikor elmondtam nekik annak idején, hogy ez a helyzet. Kb mintha onnantól kevesebb tétje lett volna annak, ha nem bánnak velem jól. Haverok részéről is megesett ez többször is az évek alatt, de ez most nem lényeg, mert tanultam az esetekből és egy ideje ezekről a dolgokról nem beszélek senkinek, és azok a ,,haverok" nyilván már nem haverok, viszont egy párkapcsolatban azért idővel csak felmerül ez a kérdés, nem lehet megkerülni.

Többször is tapasztaltam magamon nagyon erős szorongást, amikor új lánnyal ismerkedtem meg és érdekelt, aminek a tárgya az volt, hogy ezt a kérdést hogy tudom majd rendezni, ha kapcsolat lesz belőle, így utóbbi időben nem is engedtem magamhoz senkit közel. Viszont így 30 körül azért érzem, hogy valami megoldást kellene erre találni, mert később szeretnék családot és nem akarom, hogy emiatt féljek belekezdeni egy kapcsolatba. Meg úgy alapból elég rossz érzés emiatt bele sem kezdeni olyan lányokkal, akik alapvetően nagyon érdekeltek volna. Ugyanakkor úgy sem szeretnék járni, mint a korábbiakkal.

Hogy lehet ezt már jó előre kiszűrni, hogy ki az, aki valóban rám kíváncsi és arra, hogy együtt mit tudunk kihozni az életünkből és egymásnak adni, nem pedig ösztönösen a védőháló nélküli magányos farkast látja bennem? Egyáltalán nem vagyok pedig se elveszett, se magányos, kifejezetten életrevalónak ismer a környezetem, és az átlagnál kiterjedtebb baráti, haveri köreim vannak.