Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit csináljak ilyen helyzetben?
Sorozatos, durva, súlyos okok miatt nem tartom a kapcsolatot a szüleimmel (röviden egyikük folyamatosan próbált terrorizálni, a másikuk meg falazott neki akkor is, amikor életveszélyes dolgokkal próbálkozott, többször is adtam új esélyeket, mindig ugyanaz lett a vége). Egyikükkel nagy ritkán beszélek, de olyankor is ügyelve arra, hogy mit és hogyan mondok neki magamról és a dolgaimról (leginkább semmit, vagy csak teljesen érdektelen apróságokat), mert nem akarom, hogy visszaéljen vele. Ezzel különösebb probléma nincs, alapvetően óriási felszabadulás nekem már az is, hogy régen nem élek velük még csak egy városban sem, érzelmileg is túl vagyok ezen a dolgon, sokrétű, célokkal teli, aktív életet élek.
A probléma az, hogy nagyon gyakran negatív irányba változott több barátnőm viselkedése is irányomba, amikor elmondtam nekik annak idején, hogy ez a helyzet. Kb mintha onnantól kevesebb tétje lett volna annak, ha nem bánnak velem jól. Haverok részéről is megesett ez többször is az évek alatt, de ez most nem lényeg, mert tanultam az esetekből és egy ideje ezekről a dolgokról nem beszélek senkinek, és azok a ,,haverok" nyilván már nem haverok, viszont egy párkapcsolatban azért idővel csak felmerül ez a kérdés, nem lehet megkerülni.
Többször is tapasztaltam magamon nagyon erős szorongást, amikor új lánnyal ismerkedtem meg és érdekelt, aminek a tárgya az volt, hogy ezt a kérdést hogy tudom majd rendezni, ha kapcsolat lesz belőle, így utóbbi időben nem is engedtem magamhoz senkit közel. Viszont így 30 körül azért érzem, hogy valami megoldást kellene erre találni, mert később szeretnék családot és nem akarom, hogy emiatt féljek belekezdeni egy kapcsolatba. Meg úgy alapból elég rossz érzés emiatt bele sem kezdeni olyan lányokkal, akik alapvetően nagyon érdekeltek volna. Ugyanakkor úgy sem szeretnék járni, mint a korábbiakkal.
Hogy lehet ezt már jó előre kiszűrni, hogy ki az, aki valóban rám kíváncsi és arra, hogy együtt mit tudunk kihozni az életünkből és egymásnak adni, nem pedig ösztönösen a védőháló nélküli magányos farkast látja bennem? Egyáltalán nem vagyok pedig se elveszett, se magányos, kifejezetten életrevalónak ismer a környezetem, és az átlagnál kiterjedtebb baráti, haveri köreim vannak.
válasza:Ha a barátnőid rondán bántak veled, az nem a múltad miatt volt, szimplán rossz embereket engedtél az életedbe!
Nem te vagy az egyetlen egy ember, aki toxic családba született, és szar gyerekkora volt hidd el!
Egy normális embernek esze ágában sem lenne visszaélni azzal, ha valakivel rondán bántak, akkor ő is úgy fog onnantól kezdve.
válasza:Szerintem is a megfelelő nővel ez semmiképpen sem okozhat nagy problémákat, úgyhogy keress nyugodtan, mond el a megfelelő időben nyugodtan,hogy mi a helyzet a szüleiddel kapcsolatban.
Szerintem lehetséges.
Tisztában vagyok vele, hogy nem egyedül jártam így, sőt, pont emiatt sokkal hamarabb felismerem az ilyen családokat és az elnyomó személyiségeket már egészen apró jelekből. Ilyen szempontból sokat nyertem azon, hogy belülről tapasztaltam ilyesmit.
Hát oké, hogy keresgéljek nyugodtan, csak több ilyen esetben, amikor ezt elmondtam az akkori barátnőimnek, volt, amikor szinte azonnal konkrét sz@rkavarásba kezdett némelyikük, most nem arról van szó, hogy nem tudnám megvédeni magam, de egyszerűen sajnálom az időt és az energiát ilyen konfliktusokra. De volt olyan is, aki röviddel a régi élményeim megosztása után kifejezetten leuraló próbált lenni meg rombolni az önbizalmam, aztán meg csodálkozott, hogy nem hagytam magam.
És elsőre mindig kedves, intelligens lányoknak tűntek, aztán valahogy ezt a témát mégsem tudták tudomásul venni és félretenni. Ezért is vagyok tanácstalan, mert nem tudom, mi alapján tudom előre, hogy a fiatalkori élményeim kiből mit fognak kihozni.
válasza:Szia Kérdező. Nem akarok tolakodó lenni, de engem nagyon érdekelne hogy mi zajlott le pontosan a családodban. Írj rám kérlek privátban, ha megosztanád esetleg. (semmi hátsó szándék vagy rejtett perverezió, csupán érdekelnek az ilyen esetek - nyilván erősen problémás családból származom én is, valszeg ez miatt)
Köszi :)
Szia 3-as, leírom itt, amennyit leírok, többet privátban sem írnék, mert nem szeretnék felismerhető lenni.
Gyerekkoromban rengeteget veszekedtek, üvöltöztek egymással, többször fizikai konfliktus is volt. Én próbáltam néha békíteni őket, amikor már nagyon durvult a helyzet vagy a testvéreim már teljes rettegésben voltak. Utána hullámzó volt a dolog, pár év békés időszak után egyikük rájött, hogy hamarosan betöltöm a 18-at, és ilyenkor a közelgő kontrollvesztés érzése az ilyenekből nagyon ki tudja hozni az agresszív elmebeteget. 12-es koromban majdnem minden nap balhé volt, főleg azon, hogy hogy fog sikerülni az érettségim, hogy lesz nyelvvizsgám (megjegyzem a nyelvvizsgám elsőre meglett, az érettségim egy négyes híján kitűnő lett, és más nyelvből érettségiztem, mint amiből nyelvvizsgáztam). Ekkoriban többször fenyegetett azzal, hogy elvágja a torkom, volt, hogy baseballütővel, késsel közelített, részegen összetörte a kocsit (elindult délután hatkor összeszedni, mondván, rég haza kellett volna takarodnom), minden éjjel úgy aludtam, hogy legyen legalább egy önvédelmi eszköz a kezem ügyében, ha hallom, hogy próbálja nyitni a szobám ajtaját. Viszont az önvédelem témával meg nagyon észnél kellett lennem, mindenáron kerültem a fizikai összeütközést, mivel a másik szülőm közölte négyszemközt, hogy ha rendőrségi, bírósági ügy lesz a dologból, nem fog mellettem állni. A balhés alkalmakkor egyébként nem volt ellenem, még ha kisebb dolgokban egymásnak is adtak igazat.
Robiden
Véletlenül elküldtem, szóval ez az időszak aztán véget ért az érettségi után kb egy évvel, utána meg megint volt pár érdekes húzás, aminek a csúcspontja az volt, hogy egy életveszélyes csapdát állított nekem az egyikük, ekkortól egyáltalán nem állok szóba vele. Nem is tagadta, hogy nekem szánta, szemtől szemben meg is mondta, ezt csak azért írom le, mert nincs kedvem ezredik alkalommal is magyarázkodni, hogy biztos én találom ki az egészet.
Ilyen részletesen nem mindegyik lánynak meséltem ezekről, volt, akinek felületesebben, meg volt, akinek részletesebben. A végeredmény mindig ugyanaz volt. Én elhiszem, hogy nem normális ez a dolog, de egyrészt én nem lettem ilyen, másrészt nem lettem se idegroncs, se szerfüggő, se semmi hasonló, teljesen stabil vagyok és párkapcsolatban is jól tudok működni meg egyedül is.
Azt a részét meg tudom érteni, hogy ha már lesz közös gyerekünk valakivel, akkor így két nagyszülővel meg úgy alapból egy támogató családdal kevesebbel lehet számolni, de ilyen esetben ezt el lehetne mondani és szakítani, nem lerendezni annyival az ide vezető történetet, hogy biztos bebeszélem magamnak az egészet, meg valami nincs rendben velem, meg hogy mennyi mindenben igazuk volt a szüleimnek, meg hasonlók, meg főleg nem 180 fokos fordulatot venni a kapcsolatban velem tanúsított viselkedéssel. Eddig mindig ilyenek lettek a következmények, és nagyon unom már, se elmebeteg nem vagyok, se sajnálatra nem vágyom, aki ezek miatt lenéz, azzal meg nem tudom, mit lehetne kezdeni.
válasza:Köszönöm hogy leírtad :) Ez eléggé horror amin keresztül kellett menned. De úgy nézem sikerül a legjobbat kihozni belőle, és ez nagyon szupi, hogy az ellenpéldát vetted fel - hogy milyen nem akarsz lenni. Ez fontos. :)
Ne húzd az időd olyanokkal viszont, akik ezt nem tudják megérteni. Jó előre kiszűrni ezt szerintem leginkább csak úgy tudod, ha már a legeslegelején elmondod hogy mi a helyzet. Aki alkalmas rá, hogy ennek a súlyát fel tudja dolgozni, és nem benned kezdi keresni a hibát, az már egy jó jel. Nem kell finomkodni, őszintének kell lenni mindig mindenben. Ha olyan az illető, tudja kezelni, bármiről is legyen szó. Aki tényleg méltó rá és kíváncsi rád és rátok is együtt, az nem fog elvérezni a családi ügyek hallatán sem, hanem értő, érző, támogató társad lesz minden téren. Csakis ketten kelletek hozzá, mindenki mást lehet kezelni vagy így vagy úgy rokoni, baráti vagy egyéb kapcsolati státusztól függetlenül is.
Szerintem meg fogod találni azt, amit keresel, csak türelemrózsatetem. Jó az irány amin vagy, ez biztos :)
A legeslegelején még nem szoktam tudni, akarok-e komolyabbat valakitől, ismeretleneknek meg nem szeretek ilyeneket elmondani :D
De amúgy jogos a felvetésed, még ha nem is első randin, néhány után talán jó lehet.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!