Miért várják el a nők tömegesen azt, hogy hazudozással hülyítsék őket a férfiak?

#41 Hát akkor viszont neked is a szereteten úszott el a párkapcs. Amikor már nem felel meg a másik úgy, amilyen, akkor ott már nem tudsz szabadabb lenni, mint egyedül (Feldmár ugye).

Érdekes volt nálam (a kettesnél:-), hogy sok kompromisszum mellett próbáltam szeretni, de jól szeretni sohasem tudtam igazán (no nem az ágyban, mert az még nekem is 4/5 volt szinte mindig:-). Azt mindvégig próbáltam átalakítani benne, hogy legyen magára belül igényesebb, hogy vágyjon arra, hogy jobb legyen az életminősége azáltal, hogy előrébb jut a munkahelyi ranglétrán, de az Istennek se volt hajlandó elmozdulni legalulról. Szenvedett ott ahol volt, de nem volt képes változtatni, feljebb lépni. Még segítettem is volna őt a kapcsolataimon keresztül, de akkor se. Mintha élvezte volna a nyomorát, vagy mintha így büntette volna magát a botrányos előélete miatt. Ilyen mazohista típus, de hát egy idő után halálosan unalmas volt a megrekedéséből fakadó nyavalygását hallgatni. Sajnáltam és szerettem volna, hogy jobban éljen. Csak azért sem hagyta. Hát még egy ilyen alakot? Amikor meg már egyenesen én voltam az oka, hogy ő nem érezheti magát gazdagnak mellettem (megint az összes addigi szeretet elhazudozásának a fátyla fellebbent egy pillanatra ugye, egy tíz perccel később már a könyörgés, hogy ne hagyjam el azért amit mondott, attól, hogy már megint sikerült belém törölnie a lábát), feladtam a közdelmet végleg. Elágaztak útjaink végleg, vége lett a kapcsolatnak. (De ehhez is az kellett, hogy kívülről tudjak ránézni a kapcsolatra. Amíg benne dagonyáztam, addig a szeretet teljesen elhomályosította az objektív látásomat. Még most is bene lennék a "tuti", jó kis, langymeleg kapcs.., valamiben. Milyen jó, hogy sok pszichológiát fogyasztok, már teljesen bekattantam tőle és a jót is rossznak érzékelem.:-)

#41 Van egy olyan sanda gyanúm, ha ebben az atomizált világunkban mindenki teljesen őszinte lenne a partneréhez, akkor nulla, vagy legalábbis nagyon kis számú párkapcsolat tudna csak realizálódni és rövid úton elindulna az emberiség a kipusztulás irányába.

Mennél több a redflag, annál kisebb a párkapcs esélye is (lásd pl az Egek ura (2009) című filmben az ominózus hármas párbeszéd:-).

Nálam újabban két redflag biztosan létezik:

1. A kölcsönös szerelem hiánya

2. A kölcsönös és egyben a jól szeretni tudás hiánya

Ha ezek nincsenek, akkor hosszútávon tuti bukó lesz a párkapcsolatom.

Hidd el, hogy mi igazán nem tehetünk az ellen semmit sem, hogy ilyen galád, hazug és mindenre képes alakok vagyunk azért, hogy finom, forró, sikamlós imádatunk "tárgyában" időztethessünk a szaporítószervünket. :-)

Szerintem meg Ti is sokmindenre képesek vagytok azért, hogy lehetőleg minél előbb a szívetek választottja kerüljön "lőtávolba". Legalábbis én ezt tapasztaltam ez idáig és csak nagyon kis számban lehetnek olyan nők, akik csak gyermeknemzés céljából használják a nemiszervüket. Szóval működni látszik ez a fajta taktika oda-vissza egyaránt.

#43 Ilyen durva tud lenni az élet. Adjuk és kapjuk a pofonokat rendesen.:-)

#13 Vissza szeretnék térni erre a mondatra, mert egy elég érdekes területét feszegeti a női-férfi viszonyulásnak:

Nőként azt szeretnénk, hogy legyen érzelmi intelligenciátok, ne csak ez a "tele has, üres zsák" szint, ami sajnos a legtöbb férfire jellemző.

Legyen érzelmi intelligenciája kérdésköre. Ez sajnos nem egy ennyire egyszerű elvárás, mert sokban függ az adott ember (nem csak férfi!) pl családi előéletétől is, azon belül is mondjuk talán leginkább az anya-gyerek kapcsolattól. Mennyire figyeltek oda az illető emberre érzelmileg a gyerekkorában. Nagyon sok múlik a jó családi háttéren, akár még a testvéri viszonyokon is, ha már mondjuk a szülőket ez a terület pl egyáltalán nem is érdekelte. Apa a saját gondjával-bajával, dolgával volt elfoglalva, az anya úgyszintén. Ilyen is van szerintem szép számmal.

A régebbi típusú iskolák, oktatási rendszer megint csak nem az érzelmi intelligencia kiműveléséről voltak híresek. (Most a többi egyéb sok intelligenciát inkább hagyjuk is, lásd Vekerdy Tamás tanár úr ugye.)

Viszont azt tapasztalom, hogy az érzelmi intelligencia később - akár még felnőtt korban is - fejleszthető, ha olyan közegbe - akár párkapcsolatba - kerül az illető ember és ha van benne kellő mértékű lelki/pszichés lazaság, azaz nyitottság ebbe az irányba.

Szóval oké, hogy ez elvárás, de vajon olyan közegből jön az illető férfi? Család, iskolák, munkahely, haveri/baráti társaságok, párkapcsolat, stb.

Tele has témaköre. Nektek nőknek ez nem annyira fontos terület az életetekben, mint nekünk férfiaknak? Az evészet nálatok nem egy potenciális örömforrás? Nem számít, hogy milyen ízű, zamatú, illatú, kívánatos, stb az az adott étel amit elfogyasztotok? Nem igaz rátok nézvést az a már többször is megénekelt állítás, hogy "amit megeszel az te leszel"?

Üres zsák témaköre. Ez a szex, szeretkezés, ez ennyire csak rólunk szólna? Nem az egyik legfontosabb örömforrás nektek is az életetekben, mint ahogyan nekünk is? Azért a következménye, a születendő utód, ő azért már csak örömforrás a számotokra is, nem? Nyugtassatok meg bennünket, hogy legalább az utódra azért ti is vágytok egy kicsit, ha már mondjuk a szeretkezés csak egy kényszerű nyűg számotokra a párkapcsolaton belül!

Az eggyé válásról szól nálatok, vagy inkább a birtoklásról, hogy amíg velem van, addig sem a másé, addig sincs máshol?

Ti hogyan látjátok a fentebb felsorolt dolgokat?