Miért várják el a nők tömegesen azt, hogy hazudozással hülyítsék őket a férfiak?

#22 Ment a zöld pipa.

Ha mindenki, mindig, folyamatosan őszinte lenne kifelé magával kapcsolatban, akkor lehet, hogy nem is nagyon tudnának kialakulni párkapcsolatok? A sok belső impulzust, a folyamatos érzelmi "zizegést" igénylő és kedvelő nők halálosan unalmasnak tartanák a teljesen másmilyen lelkületű férfiakat?

#27 Szerintem ameddig a mese hipnózisa tart egy kapcsolatban, addig nincs lapát és szinglilétbe kényszerülés sem.

#31 Nem sírok én itt semmiért sem, csak átbeszéljük ezt a fontos problémát. (Persze akkor, ott a discoban, majdnem sírva fakadtam, mert az említett csajszit délelőtt még szinte "ájulásig" svédmasszíroztam és este már észre se vett a f...erdőben. Egy picit bántotta az önérzetemet a dolog akkor, de mostanra már bőven kihevertem.:-)

Ami a fejemben, de még inkább ami a lelkemben zajlik, azzal nekem is sokszor nagyon nehéz együttélnem, úgyhogy jó szívvel senkinek sem ajánlanám a belém költözést.:-)

#33 A tiszteletköröket sajnos nem nagyon lehet megúszni, még akkor sem, ha hosszú - évekig tartó - barátság előzte is meg az egymásra találást, csak ott akkor az ismerkedési idő lerövidülhet a baráti előélet pozitív hozadékaként.

Sajnos sok idő - akár évek - mennek el ezzel az ismerkedési fázissal. Jön a red flag az egyik ismerkedésnél, jön a következőnél, az utána következőnél, aztán kiderül, hogy az első volt mégis a legjobb mind közül, de már oda visszatáncolni nem lehet, mert időközben már elkelt az illető. Közben meg mennek az évek, évtizedek könyörtelenül.

Folyamatosan monitorozzuk, hogy ki lenne az ideális, aztán kiderül, hogy egyikőjük sem az, mert mindenkinek van valami elviselhetetlen dilije, defektje.

Az tetszik mégis az egészben és ad némi jó szájízt mindehhez, hogy akár kit is választottam volna anno, akkor is ugyan ezt a női minőséget kaptam volna meg mindegyikőjüktől, amit már fentebb is leírt valaki itt nagyon találóan, hogy a nőnek - előbb vagy utóbb -, de így se, meg úgyse lesz jó az, ami és ahogyan van. Úgyhogy legjobb elengedni a múltat és lehetőleg csak a jelenre koncentrálni. Nincs bennem, hogy: mi lett volna ha xy-al állok össze; mert ugyan ez lett volna, mint így.

Az eredeti kérdésemhez némi konkrétum pluszban:

Mi lett volna, ha folyamatosan csak őszinte lettem volna magamhoz és a párjaimhoz? Szerintem unalmasabb lett volna az életünk, mint így. És sokkal rövidebbek is lettek volna a kapcsolataim.

Volt csaj, aki a második randin, a cukrászda után, rá akart gyújtani. Jeleztem neki, hogy inkább most ne. Nem volt harmadik (típusú) találkozás.

A másikuknak mondtam volna azt, hogy amit csinált a férjével, az szerintem is egy szemétség volt? Nem tartott volna két évig a kapcsolatom vele, az tuti.

Az exemnek (az egyesnek: J.N. után szabadon ugye) modtam volna meg nyíltan, hogy sohasem voltam szerelmes belé? Hát ő se mondott ilyet, pedig ő se volt belém sohasem.

Hát így hazudozzuk át az életünket, hogy legyen némi kis boldogság belecsempészve.

#33 Szerinted mi kell a nyílt (=őszinte) játékhoz? Mik azok a férfi "paraméterek", amelyek gyors tisztázása megkönnyítené női oldalról a megfelelő - az adott nőhöz leginkább passzoló - partner kiválasztását? (A szimpátia meg a testi vonzalmon túl.)

Ez a többi írásom már csak a téma továbbgondolásáról szól:

Egyáltalán hogyan lehet az embereket kategorizálni? Mondjuk van egytől tízig nő és férfi kategória?

Van nő, aki agyilag ötös, érzelmileg hatos, testileg négyes, akkor ez a nő az ötös kategóriába tartozik? És ha kigyúrja magát agyilag nyolcasra, akkor szintet lép és lesz belőle egy hatos?

Aztán meg ott van az idő tényező is. Az előző, az ötös csaj összejön egy ötös fickóval. Baromira összeillenek, minden happy, de meddig? A csaj kigyúrja magát hatosra és máris kevés lesz neki az ötös párja. (Arról nem is beszélve, hogy titkon mindenki tízes partnerre vágyik ugye:-)

Van egy ilyen kipipálandó lista a nőknél, mint ahogyan azt már fentebb is említette egy válaszoló, ami alapján pontosan bekategorizálható egy adott férfi? Talán még pont százas is ez a lista?

Komolyan kérdezem, mert ez új infó a számomra.

Ha úgy mész bele egy kapcsolatba és én leginkább csak így szoktam, hogy gyereket is szeretnék az illetőtől, akkor már eleve nem gondolkozhatok rövidtávban. Aztán, hogy csak két évig tart egy kapcsolat, az meg már menet közben is alakulhat így, pl nálam ennyi idő alatt volt munkahelyváltozás, betegség, meg egy csomó minden más is, ami alakította az életemet, életünket.

Szerintem "normális", érett (mondjuk monogám típusú emberek), hosszútávban gondolkodnak párkapcsolatilag. Még a nem vallásosak is.

Amikor megtetszik valamiért a nő és kívánom, akkor azért azt mégsem mondhatom neki, hogy "gyere baby, szeress engem, mint dögunalmas fickót", mert egyből elhajt a fenében. Százból csak max egy, a legelmebetegebb mondaná azt, hogy köszi, hogy őszinte voltál hozzám és hogy ilyen jó az önismereted, te kellesz nekem, mert mindig is egy ilyen dögunalmassal szerettem volna leélni az életemet. :-)

Talán csak akkor nem hazudna/füllentene neki a pasi, ha tényleg egyből szerelmes lenne belé. Minden más esetben még a csillagot is az égről, hogy a bugyijába juthasson. Hogy milyen tulajdonságai vannak valójában a nőnek? Majd meglátjuk, ha már kicsomagoltuk. Aki elkezdi, már az elején, szép komótosan patikamérlegen méregetni a másik tulajdonságait, nem biztos, hogy célba is fog érni, főleg ha már a nő is ki van éhezve a dologra mint állat.

Ha nem tesszük a szépet, meg észre se vesznek. Legutóbb is az egyik koncerten egy kiscsaj tök unott arccal nézett ki a fejéből, mire belibbent egy baseball-satyis, ilyen Louise Hamilton stílusú, ügyeletes bájgúnár és egyből elkezdtek csillogni a szemei, fordítgatta a fejét utána, a jelenség láttán. Szegény gyereket, de sajnáltam, hogy meg kell játszania azt, ami ő soha a büdös életben nem lehet. De a csajszinak mégis ez jött be egyből. A giccses műbaba.

A pénzhez való viszonyulást kifejeltetted a felsorolásból, mint a nőknek - úgy nagy általánosságban - különösen fontos tényezőt. :-P

Az a külső átformálása felnőtt embereknél nagyon gáz. (Drágám, nem akarsz nagyobb ciciket magadnak, itt a pénz rá?!:-)

Ez a házban állat, hát.. főleg ha gyereket is akar valaki, rohadtul ütik egymást.

Kígyók, meg krokodilok lakásban.. kész elmebaj.

Az utazgatás is olyan dolog, hogy ki miként él. Persze mindenki szeret kimozdulni, de hogy csak azért élni, hogy évente egy-két hetet, esetleg egy hónapot élvezzhessük a csavargást, a szabadságot, az életet, az év többi napján meg azért gürizünk, hogy ezt megtehessük(?). Jó, tudom, hogy sokan élik ezt, talán sokkal többen is, mint gondolnánk. Városokban lehet látni jól, hogy hétvégére szabályosan kimenekülnek otthonról valahová, vidékre, vagy mit tudom én hová, de hogy üresek a házak előtti parkolók, az tuti.

Most komolyan ott nyalja a macska a másik végét, ahol a pici baba forgolódni próbál a szőnyegen? Nekem is vannak állataim, gyerekeim, de nagyon nincsenek egy lapon kezelve. Persze ettől még működhet a dolog. Mondjuk az állatot biztos, hogy nem zavarná a baba, de hogy fordítva is így lenne-e, az már közel sem biztos.

Jó kis "gárdatiszt" típusú pasid lehetett. Ez jött át nekem a leírtakból, bocs.

Én ennél "egyszerűbben" működtem a párkapcsolataimban. Csak a szeretetet mértem. Ezt is évekig el lehet hazudozni, mire lehull a lepel a valóságról.