Változott bármit a női “rajtengedély “ mondjuk a 70,80,90,2000 évek óta?

Kezdődik az incelkedés...

🍿🍿🍿🍿🍿

#4

Nem kell 150kg-s tanulatlan közmunkásnak lenni és nincs ilyen probléma.

Régen nem volt orvosi diplomás nő. Jó esetben ápoló és szülésznő volt maximum, ha még régebbre megyünk vissza semmi sem a házilányokon kívül.

Ott az apa volt maximum jó gazdag és a lányát adta olyanhoz, aki el tudja tartani. Inkább volt gazdasági emberkereskedelem.

Na meg a kóros elhízás a korábbi időkben nem volt ennyire elterjedt ÉS a nők túlélése a férfiakon múlott, mivel hogy nem dolgozhattak, tehát mindegy volt csak tartsa el. Az nem érzelmi unió volt, hanem egyfajta prostitúció a túlélésért.

Ha kicsit hozzánk közel, mondjuk a nagyszüleink idejét nézzük ahol már a nők kezdtek megélni, volt.ott egy stigma arról mikor kell házasodnod és babáznod, egy társadalmi nyomás. Ott még mindig az elhízás elég alacsony volt, az alkoholizmus annál magasabb. És ott se mindenki házasodott meg már, mert a nőnek még ha elítélendő volt is, már volt olyan választása, hogy nem tart senkit.

Szüleink idejében folytatódott a dolog, viszonylag sok nőt és férfit ismerek onnan akiknek sose lett gyerekük se hosszú távú párjuk, az én generációmban meg sok nő inkább cölibátusban van X ideig amíg nem talál olyat aki érdekli. És nem az élete célja a házasság + gyerek, mert már igazán társadalmi nyomás sincs rá, teheti azt amit akar, nem kell elviselnie az alkoholista férjet aki veri, tud munkát találni és nem kell eltartani, etc etc.

Tehát, nagyon rég a család tulajdona volt a nő, őt vagy házasságra adták (tehát nem dönthetett) anyagi vagy egyéb érdek miatt, vagy eladták szolgának/prostinak.

Utána meg már megjelent, hogy nem mindenki talál párt, mert már volt választása a nőnek. Akkoriban is sok csóri pasinak volt felesége, családja, jelen volt a társadalmi nyomás. Igazából azoknak nem volt senki akik személyiségileg összeférhetetlenek voltak és magukat se tudták etetni.

Aztán, a nő el tudta tartani már magát, megélhetése nem múlt a férfin, elmúlt a társadalmi nyomás. Nem csak ez, a kritikus gondolkodás is nőtt, egy diplomás nő aki jól elvan egyedül nem olyan párt választ, aki tesped, nem akar munkát váltani, képződni, el van a nyomorral mert nem azért dolgozott, hogy nyomorogjon vele. Hanem olyan értékrendű párt választ, amilyen neki is van, vagy marad egyedül.

Ha mást nem, inkább régen volt rajtengedély mikor kizárólag érdek alapú volt a házasság, a nő meg a fizetési eszköz.

Ma a közös értékrend, szemléletmód és a fizikai vonzalom alapján választunk párt.