Valóban tűt keresek a szénakazalban, vagy vannak még ilyen tulajdonságokkal bíró férfiak?

30-as éveim közepén járok, és azt tapasztalom, hogy a 35-45 közötti egyedülálló férfiak nagy része alkalmatlan tartós elköteleződésre, pedig nem várok lehetetlen dolgokat. Számomra a legfontosabb, hogy a testi érintés a szeretetnyelvem, tehát ne csak közvetlen szex előtt érjen hozzám, hanem legyenek köztünk egész nap apró érintések, csókok, bújás, simogatás. Ha elmegyünk közösen valahova, akkor mások előtt is vállaljon fel, ne viselkedjen úgy, mintha csak haverok lennék. Legyen rám büszke, támogasson a céljaim elérésében, ne próbáljon lebeszélni az álmaim megvalósításáról. Ha valami gondom van, akkor úgy próbáljon a megoldásban segíteni, mintha az az övé lenne. Éreztesse, hogy fontos vagyok neki, gondol rám, például főzze meg meglepetés gyanánt a kedvenc ramenemet, vagy vegyen egy olyan sushi boxot, amit a legjobban szeretek, de attól is azonnal jobb kedvem lesz, ha ír nekem egy kedves levelet kézze, vagy egy fárasztó nap után átmasszíroz, tehát nem kell nagy dolgokra gondolni. Tömören azt várom, hogy én legyek a prioritási listája élén. Ez nem jelenti azt, hogy bárkitől elmarnám, sőt, azt vallom, hogy szükség van külön töltött időre is, töltsön időt a barátaival is. Adjon magára, élete fontos része legyen a mozgás, ne legyen elhízott. Fogadja el, hogy nem akarok szülni, neki se legyen az előző kapcsolataiból gyereke. Nem vagyok egyáltalán féltékeny típus, mindenkinek megadom a teljes bizalmat, de legtöbben visszaéltek vele. Azt nem viselem el, hogy a kapcsolatunk alatt Tinderezik, majd más lánytól kapott screenshotról kell megtudjam, hogy miket írogat másoknak. Nem érdekel, hogy milyen márjákú autója van, egyáltalán van-e neki, az sem, hogy albérletben vagy saját lakásban él, havonta mennyit keres, a fentiek ezerszer fontosabbak.